Kedves barátaim, nem barátaim, ismerőseim, és nem ismerőseim.
Az elmúlt közel egy év nagyrészben arról szólt számomra, hogy a meggondolatlanságom eredményeként egy igen kényes és kellemetlen ügybe keveredtem, amelyben majdnem ártatlanul mások is érintettek lettek.
Nos immár az ügy végén, úgy érzem, hogy erkölcsi kötelességem bocsánatot kérni a sértett felektől (és teszem ezt az ők erre irányuló kérése nélkül, nem úgy mint a Székelyhon.ro újságírói, akiket én kértem, és felszólítottam, hogy a személyemet érintő, sértő kitalációikat korrigálják...persze primitíven, mai napig sem tették meg).
Tekintettel az ügy személyes és intim jellegére, nem nevezem meg azokat a személyeket, akikhez szól ez a bejegyzés, sőt, még a fényképeiket sem teszem ki, pedig megtehetném, arra hivatkozva, hogy a Facebook közösségi oldal alapszabályzatában benne van, hogy a profilkép nyilvánosan használható (mondjuk ebből is tanulhatna néhány, önmagát profinak tartó újságíró...és itt a jóindulatú diszkrécióra gondolokz nem pedig arra, hogy mire hivatkozva tehetjük még kellemetlenebbé a kellemetlent), de nekem nem is a szenzációkeltés vagy a lejáratás a célom, mint ahogy azoknak az embereknek, akikre a zárójeleimben utaltam. Egyszerűen egy erkölcsi kötelességemnek szeretnék eleget tenni.
Ezennel hivatalosan, nyilvánosan bocsánatot kérek az ügyben érintett személyektől.
Továbbá kihangsúlyozom (a zárójeles bácsiknak, és nemcsak) hogy csak teljes egészében engedélyezem a bocsánatkérésem közlését saját média- és kommunikációs csatornáikon, és kifejezetten megtiltom az írásos engedélyem nélküli használatát a szöveg bármelyik idézetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése