Méghogy, nincs baj a román(iai) mentalitással...

361 metróállomást hajlandóak átkeresztelni a brittek Londonban, ezáltal tisztelegve a Földkerekség legnagyobb sportolóinak! Nem jelent ez sem elvi, sem büszkeségi, sem nacionlista, sem anyagi problémát egy civilizált, épeszű országban! Minden sportág, minden nemzet kapott metróállomást a saját hírességeinek nevével... Úgy Románia, úgy Magyarország, úgy bármelyik... és ez milyen szép dolog, milyen szép döntés, milyen csodás gesztus... pedig az Olimpia nem egy stabil maradandó állapot Angliában...

Ezzel ellentétben pedig minden nap pofára esünk széphazánkban, ha egy stabil maradandó magyar kissebbség problémáit kezdjük nézni... kiindulva a magyarlakta települések kétnyelvű helyiségnév tábláitól, át az intézmények kétnyelvű feliratozásán, a közintézmények kétnyelvet beszélő alkalmazottjain, egészen akár a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatási problémájáig...amelynek, csak megjegyzem az első rektora egy magyar anyanyelvű orvos, Dr. Csőgör Lajos volt...

Na de ez talán nem is fontos... hanem az, hogy mi a francnak éri meg marakodni? Miért állítják, hogy nincs baj a román...vagy romániai mentalitással? Hogy a francba ne lenne baj, ha idióta emberek vezetnek? Baromságokon vitáznak, ahelyett, hogy egyértelműen megadják azt ami jár... civilizáltan, emberekhez méltóan... anélkül hogy befolyásolnák a népet... hisz szinte kivétel nélkül, erdélyben románok és magyarok ugyanabban a szarban vagyunk, ugyanakkor a fizetésünk, ugyanakkorák a kiadásaink, ugyanazt a kenyeret esszük, ugyanaz a szar oktatás jár a gyerekeinknek... és nem gyűlöljük egymást....a szélsőséges politikum beavatkozásáig...

Kokárda kérdés!

Holnap ismét Március 15. Egy újabb alkalom arra, hogy tisztelegjünk a 48-as forradalom márciusi fiataljai előtt. Hogy megemlékezzünk büszkén a magyarság forradalmárjairól, de sokaknak csak egy újabb alkalom arra, hogy felszínesen magyarkodjanak a városok központjában, büszkén énekelve a Magyar és Székely Himnuszokat, magyar esetleg székely lobogót tartva, és kokárdát viselve.

Fene tudja miért érint olyan mélyen az emberek felszínessége ezen a napon... talán azért, mert ilyenkor magyarkodnak, de az év többi napján nem ápolják, nem őrzik a hagyományainkat, és gyerekeiket sem erre nevelik. Nevezz konzervatívnak kedves olvasó, vagy aminek akarsz, de lelked mélyén lásd be: jogos a felháborodásom! Főleg akkor, ha még gőzük sincs az embereknek, hogy mit is ünneplünk... ahogy azt már korábbi irásomban leírtam olykor az Augusztus 20.-át is azért tartjuk ünnepnek, mert Budapesten tűzijáték van!

Nem! Téves! Idióta az aki ezt így látja. Az én véleményem: nem kell magyarkodni feltétlenül, nem kell verni a melled azzal, hogy én magyar vagyok! (március 15.-én és Augusztus 20.-án) Nem kell felszínesen dicsőíteni e nemzetet! Akkor tedd, ha ezt valóban úgy érzed, és az év többi napján is dicsőnek találod, még akkor is ha folyamatosan szarban van!

Akkor nevezheted igazán magyarnak magad, ha teszel is valamit ezért a nemzetért, nem csak ilyenkor elűvöltöd a himnuszokat... ez kaka! Semmit sem ér... max jól mutat! Nem kell büszkén a melledre tűznöd a kokárdát, ha nem érzed igazán magadénak! Nem kell! Apropó kokárda... viták folynak, hogy mi igazából, a magyar, vagy az olasz nemzet kokárdáit viseljük oly büszkén? Elárulom... többnyire az olaszokét! Ugyanis a kokárdák a nemzet zászlajának színét tartalmazzák, és belülről kifele olvasandó... tehát a magyar nemzeti kokárda, belül piros, középen fehér, kívül zöld... de nézzünk csak szét körülöttünk... ritka az ilyen - egy újabb felszínes magyarkodás bizonyítéka!

Na, mellékes... csak egy plusz infó azoknak, akik tudni akarták!
Nem kell szívre venni azt amit ide írtam... de gondolkodjatok el rajta!

Humorból tízes!

Meglepetést okozott a Szekler!

Igen, így igaz, ahogy írom. Meglepetést okozott a Szekler. Pár nap alatt kétszer lepődtem meg. Hangsúlyozom: Kellemesen! Pár napja egy stoppolásos utazás alkalmával vettem észre az autóban, hogy a műszerfalon ott virít a Szekler - Székelyek útja c. lemez. Ez volt az első meglepetés. Mint kiderült a Szekler hegedűse a közös ismerős, onnan származik a lemez. De ma még nagyobb meglepetés ért. Úgyszintén stoppolva, egy adott pillanatban a sofőr kinyitja a kesztyűtartót, kivesz belőle egy papír CD tokot, abból pedig egy felirat nélküli, házilag megírt lemezt, beteszi a lejátszóba, és megszólal a korábban említett Szekler lemez első track-je... a köszöntő, amin véletlenszerűen én beszélek! Ekkor észbe kaptam... El kezdtem gondolkodni, hogy vajon ismernem kéne a sofőrt? Nem ismertem meg, és ő így apropózik? Ránéztem kissé tartósabban, haddlám, ki az... erre rámnéz, és megkérdezi, hogy zavar a zene? Mondom nem, sőt, ez kifejezetten tetszik. Erre azt mondja büszkén, jaj neki is, Szekler a neve, az internetről töltötte le az összes dalt, és útközben ezt szokta hallgatni. Nem mondtam el neki, hogy ki vagyok és milyen közöm van a Szeklerhez, mert jó...jobb érzés volt "kívülállóként" hallani mit gondolnak az emberek erről a nagyszerű zenekarról. Jó érzés volt hallani, ahogy nem azért dicséri mert véletlenül pont a zenekar egyik tagjával beszélget, hanem azért dicséri, mert valóban szereti, és tetszik neki! Hát kedves ismeretlen és idegen Szekler rajongó, azt hiszem az egész zenekar nevében mondhatom: KÖSZÖNJÜK!