Gyönyörű hétvégénk volt, gyönyörű emlékekkel, nemes célért, sikert aratva, de csalódva is!
A hétvégén, pénteken és szombaton hátrányos helyzetű, és árvaházi gyerekekért tartottunk jótékonysági koncertet Szovátán és Székelyudvarhelyen.
Most, így vasárnap este miután minden lejárt, és kezd rendeződni a fejemben a gondolatsor, úgy érzem soha életemben nem kaptam ilyen csodálatos karácsonyi ajándékot. Ajándékot kaptam elsősorban azoktól az édes, aranyos szovátai gyerekektől, akikért zajlott a szovátai esemény. A legnagyobb ajándékot adták, amit ember adhat egy másiknak: az önzetlen mosolyt, és az szívből szóló szeretetet, hiszen a koncert végén, amikor átadtuk a begyűlt összeget, feljöttek a színpadra, és köszönetképpen énekeltek nekünk. Őszinte leszek: nem tudnám megmondani melyik dal volt az. Nem emlékszem. Azzal voltam elfoglalva, hogy visszafojtsam a könnyeimet, ugyanis rögtön a dal után meg kellett szólalnom. Kiemelkedő és felemelő érzés volt hallani őket, látni őket...de esküszöm, hogy nem tudom melyik dalt énekelték, csak azt tudom, hogy a szívükből szólt, és nem az agyamba, memóriámba, hanem a szívembe hatolt. Kollégáinkkal, akik hónapokon keresztül dolgoztunk ezen a projekten megkaptuk az igazi fizetséget érte. Ott álltunk a színpadon, meghatódva, és néztük amint a mi munkánk által nyújtott lehetőség, gyümölcsöt hoz. Ahogy egy teltháznyi nagyérdemű közönség könnyes szemmel tapsol, és örvend, hogy adhatott azoknak, akiknek szükségük van ránk!
Be kell vallanom, hogy a másik legszebb ajándék amit kaphattam, a kolozsvári "Kozmutza Flóra" hallássérültek speciális intézetének a jelelőkórusától érkezett. Kedveseim, nem tudjátok felfogni mennyi pozitív energiát sugároztak ezek a tüneményes gyerekek. Sérültek, halláskárosultak, hátrányos helyzetűek, fogyatékkal élnek...de ezek a gyerekek tisztábbak, őszintébbek mint bármelyikünk! Nagyon köszönöm nekik, nektek, kis lurkók, hogy emeltétek a produkció meghittségét és színvonalát! És nagyon köszönöm a tanárjaiknak, az intézet vezetőségének hogy nyitottak voltak erre a közreműködésre, hiszen két napon át ezek a gyerekek a színpadon a kollégáink voltak. Semmivel sem voltak másabbak, mint mi...talán jobbak, és őszintébbek.
Pénteken Szovátán istenien zajlott minden. Jó volt a hangosítás, teltházas koncert volt. Mosoly, nevetés, könnyek és örömkönnyek, taps...minden volt!
Jött a szombat. Székelyudvarhely. Energiával feltöltve, pozitív hozzáállással, szeretettel vártuk ezt a napot. De csalódtunk. Arcon vágott a rideg és kegyetlen valóság, hogy az emberek nagy részét Székelyudvarhelyen hidegen hagyja a hátrányos helyzetű gyerekek sorsa.
Félig sem telt meg a nézőtér, kicsi volt az érdeklődés az esemény iránt. És ami a legfájdalmasabb, hogy azok sem voltak ott, akikért zajlott ez az esemény. Ez felháborított. Rosszul esett és fájt, hogy annyi tiszteletet nem mutatnak (és itt az alapítvány vezetőségére gondolok) azokért az emberekért akik eljöttek és befizettek, hogy adományozhassanak. Kétlem, hogy egy embert nem tudtak volna elküldeni, hogy személyesen átvegye az összegyűlt adományokat, és megköszönje annak a maroknyi adakozni, tenni akaró embernek a szeretetét, hozzájárulását, akik ott voltak. Csalódtam bennük! Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az én személyes véleményem, és nem szeretném ha általánosítanák a rendezvény többi résztvevőinek véleményével. Ezt leszámítva az adományt hétfőn eljuttatjuk az alapítványnak, hiszen azok az ártatlan gyerekek nem felelősek a vezetőség hibáiért.
Végeredményként a rendezvényt sikeresnek merem nevezni, mert a célunkat elértük. Megmozgattunk egy kisebb-nagyobb tömeget akik jót tettek velünk közösen! Kedves résztvevő közönség, köszönjük!
