Történt egy
s más az elmúlt időszakban! Zsúfolt, eseménydús, és mondhatom többnyire
kellemes volt az elmúlt időszak! De van pár dolog amit kiemelnék… belekötnék…
másképp nem én lennék!
Kezdem az
elején. Rengeteg zenész, zenei szakértőt, énekest, színpadi előadót ismerek. De
egyetlen egy sem lenne annyira toleráns, hogy eltűrje azt amit én láttam!
Hajdúszoboszlón járva… egy vendéglő teraszán egy öreg bácsi „muzsikált”
esténként… mi elneveztük Lajos bácsinak… bár gőzünk nem volt, hogy mi a neve…
de ez illett rá… és nem azért mert Lagzi Lajcsi színvonalon bazsevál! Hanem,
mert olyan Lajis (ami nálam jót nem jelenthet - egyetlen Lajos ismerősöm se
sértődjön… nem sértés ez…)… Mellékes… a lényeg, hogy az öreg sem zenélni, sem
énekelni nem tud. Midi negatívokkal nyomatja a murit, és néha-néha egy-egy
refrénbe belenyekereg… épp ahol tudja a szöveget… jelentsen ez két szót, vagy
épp négyet… Egyetlen egy szakaszt sem énekelt végig, egyetlen egy refrént sem…
nem hogy egy teljes dalt! Röhögtünk rajta… gondolom jogosan, hiszen akárhogy is
egy vendéglátó egységről beszélünk, ahol a vendéget ott kell tartani, nem pedig
elijeszteni. A főnök pedig meg van vele elégedve… mert megkérdezte tőlünk, hogy
„na, hogy érzik magukat?” És én ironikusan elmondtam neki, hogy isteni a zenei
aláfestés… erre túlsúlyos vakbélgyulladáshoz illő komolysággal jóváhagyta… Hajrá
Laji bácsi!
Hajdúszoboszlóról
hazafele jövet, leszívtuk mint a torkos borz! Első osztályra váltottunk jegyet,
ha már vonatozunk, legalább legyen kényelmes, és ne legyen (a)romás! De van
amikor a fagyi visszanyal… Hárman ültünk az első osztályon… dög melegben, ugyanis
nem ment a vagon klímaberendezése… izzadtam mint a k*rva a templomban gyónás
közben… míg Gazsiék fáztak a jó hideg másodosztályú vagonban! Poén nem? Így
jártunk!
Jött aztán
egy nagyon mozgalmas hétvége… de nem volt incidens mentes… Pénteken
Csíkszeredában lagziztam. Jó volt a lagzi, azt hiszem mondhatom, hogy az egyik
legjobb, legcivilizáltabb, legsikeresebb lagzi volt amin részt vettem, amit
vezényeltem! Jött a szombat… nappali lagzi Kolozsváron… eh… kissé suta
társaságba kerültünk… még szerencse, hogy a zenészek és a videós-fotós páros
ismerős volt, és volt akivel pár értelmes szót váltani… Nem kell félreérteni,
nem blamálom az esküvőt, vagy a vendégeket… csak egyszerűen nem sikerült velük
egy hullámhosszra vergődni… azonosulni velük… Persze ez lehet, hogy a
fáradtságnak is köszönhető, ugyanis alvás nélkül két lagzit végig csinálni… nem
könnyű mulatság! De volt ott egy eset… amit nem tudok szó nélkül hagyni… árulja
el nekem valaki… hogy a jóistenben lehet Brahms-ra boksz-mozgásokkal
táncolni??? Volt egy vendég… aki profin nyomta… mondjuk ő nem csak erre, hanem
mindenre így táncolt… de épp erre a zenei műfajra…pihenhetett volna!
Vasárnap Gyímes tájait csodálhattuk… Felléptem
a hidegségi Túrós Puliszka fesztiválon! Aki ismer személyesen, most biztosan
nevet! Hisz két összeférhetetlen dolog… Én… és a túrós puliszka…
Nem volt baj
vele… még a szagát sem éreztem… látni is csak két embernél láttam… szóval
megúsztam rókázás nélkül! A rendezvény zárónapjának „fénypontjaként” léptem fel…
és nevetséges a helyzet, mert a plakáton rajta sem volt a nevem! Viccccces
ugye? Na, de hát ez vagyon!
A lényeg… és
ezt nem csak én mondom… minden jó, ha a vége jó… számomra eltelt még egy nyár…
ami lomhán indult, de jól végződik, eltelt még egy év… tavaly ilyenkor 26-ként,
stresszesen, és zsörtösen álltam neki a 27-ik életévemnek!
Idén -
boldogabban, sokkal kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban, szerelmesebben lépek át a
28-ba! Legyen ez egy beszámoló is az elmúlt napokról… de egy köszönet is,
azoknak, akik ezt az évem… szebbé tették! Főleg Neki!
