Karácsonyi levél

Kedveseim! Rímekbe szedett gondolataim szeretném levél formájában eljuttatni minél több emberhez. Jön a Karácsony. Ne csak csak kopott-vásott közhely legyen a "szeretet ünnepe" kifejezés. Szeressetek, és ne a giccs, és álszentség vezessen ezen az ünnepen Titeket! 



Karácsony

Sokan nem tudják, mit jelent ez

az ünnep.
Sokan, önfeledten, csak úgy asztalhoz ülnek.
Egy vagyonnyi díszt aggatnak fel a fenyőfára,
míg másoknak nem telik rá...talán csak egy fenyőágra.

Sokan tehetősek, tétlenül ünnepelnek,
míg sokan ez idő alatt, fáznak és szenvednek.
Nem attól Karácsony, ha luxusban iszunk-eszünk,
hanem attól ha szeretünk, és legalább ekkor jót teszünk.

Nem azt mondom, hogy mondj le arról amiért megdolgoztál,
hanem azt mondom, állj meg egy percre, és a szíveddel gondolkodjál!
Ne hagyd, ha tehetet, hogy valakiknek szomorúan teljen-sírva...
Hidd el, semmilyen földi javad nem viszed a sírba!

Adakozzál ember! Csak egy szelet kenyeret,
és hidd el, sokkal tisztábban éled meg ezt az ünnepet.
Ezzel a gondolattal zárom e levelet,
és szeretetben gazdag Karácsonyt kívánok teneked!

 

Sepsiszentgyörgy,

2012.12.13.

Mit tegyek?

Kedveseim, be kell vallanom, kellemesen meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy ekkora érdeklődést és lelkesedés vált ki a hír, hogy visszalépek a humor-műfajból.
Ma reggel kaptam egy e-mailt, amiben egy marosvásárhelyi úriember 312 aláírást összegyűjtve kéri, hogy ne lépjek vissza. Jól esett, és bevallom kissé elbizonytalanított a visszalépés döntésének biztosságában.
Hogy megértsétek miért, itt egy kis rész az e-mailből:

"Tisztelt Fülöp Gyula Levente!

Soós Attila a nevem, Marosvásárhelyen élek, dolgozom, és kikapcsolódom. Ez alatt azt értem, hogy eljárok minden színházi előadásra. Többek között 2003. óta minden egyes előadáson ott voltam amelyen Ön fellépett. Legyen az Madártej kabarétársulat, legyen az Humorterápia kabarétársulat, legyen az egyszemélyes előadása. Úgy érzem, hogy Ön a Marosvásárhelyi magyarságért az elmúlt tíz év alatt sokat tett, ha csak arra gondolunk, hogy hány meg hány önfeledt nevető estét ajándékozott nekünk!
Barátaimmal, rokonaimmal, ismerőseimmel mind aláírtuk a csatolt dokumentumot, amiben arra kérjük Önt, hogy ne hagyja abba a humorizálást. Arra kérjük folytassa, tegyen értünk, és mi nem maradunk hálátlanok! A csatolt okmány csak a szűk baráti és családi körből való, de képesek vagyunk nagyobb tömeget megmozgatni az Ön közönségéből, csakhogy belássa, Önnek a színpadon a helye!..."

Hát válaszoltam az e-mailre, igaz semmi konkrétummal, csak annyit írtam Soós Attilának, hogy mégegyszer átfontolom a dolgokat. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szintű szeretet él még mindig a Marosvásárhelyi közönségem szívében...főleg, hogy két éve elköltöztem onnan! Köszönöm Nektek!

De, most kérdem én... Mit tegyek? Hisz a legroszabb érzés kering bennem... akkor éreztetik veled a hiányodat, amikor pont elmenni készülsz. Mi a megfelelő döntés ilyenkor?

Pontosan tíz éve

Ma este 19 órakor lesz pontosan 10 éve annak, hogy elkezdtem a színpadi pályafutásom, gyerekkori jó barátommal Székely Árpád Leventével! 2002. november 7-én este 7 órától mutattuk be első kabaréelőadásunkat a marosvásárhelyi Szent Kozma és Damján római katolikus plébánia tanácstermében!

Ha visszagondolok, csodálatos érzés volt készülni arra az előadásra, csodálatos érzés volt kimenni először a színpadra, és szembenézni a közönséggel, akik számszerint 21-en voltak... talán ha megerőltetném magam, a nevüket is tudnám, mert többnyire barátok és családtagok voltak! Aztán rá pár hétre, decemberben kibővített műsorral ugyanabban a teremben több mint száz embernek mutattuk be a műsort...

Tíz éve... tíz éve annak, elkezdődött egy folyamat, amit mostmár időszerűnek tartok lezárni, amint azt be is jelentettem, kerek évszám... ideje elköszönni a humor műfajától! Bár bevallom, amint híre ment az úgynevezett visszavonulásomnak, egyre több és egyre nagyobb projektekre kérnek fel! De a döntés végleges. De nem erről akarok most beszélni, hanem arról, hogy mit is jelent most nekem a tízes szám, mit is jelent nekem az alig 17 éves Fülöp Gyuszi első szinpadi megjelenése.

Egy csodálatos korszak alapjait tettem/tettük le akkor este. Fantasztikus érzés volt az előadás végén hosszas perceken keresztül tapsot hallani... ami nekünk szólt! Senki másnak, csak nekünk! Fantasztikus érzés volt vidám, nevető embereket látni, akik csak miattunk nevettek! És az évek során, igazából mindig is ez volt a legjobb fizettség az előadásokért: a közönség hálája. De kérem bocsássátok meg nekem ha ezt mondom... léptem már fel 4.500 fős közönség előtt is, de akkor sem hatott meg annyira a vastaps, mint annak a 21 embernek a tapsa akik az első előadásomat értékelték...és megtapsolták!

Rengeteg embernek kell köszönetet mondanom azért, hogy akkor 2002-ben sikerült színpadra vinni az első előadást, rengeteg embernek kell köszönetet mondanom azért, hogy azóta úgy alakult a pályafutásom, ahogy alakult. És köszönöm! Mindenkinek köszönöm! Főleg a közönségnek! Ti vagytok azok, akik hálájukkal tapsukkal, nevetésükkel erőt adtatok egy következő előadásra, egy következő fellépésre!

Tíz éve ilyenkor, már lámpalázasan, gyomorideggel, feszülten vártuk Árpi barátommal az esti előadást, semmi mást nem csináltunk egész nap, csak azon törtük a fejünket, vajon milyen lesz? "Próbáljunk még egyet?" tevődött fel a kérdés... "Áh, olyan gyomoridegünk van, csak összezavarnánk az egész szöveget" - jött rá a válasz! Igen... gyomoridegünk volt, izgultunk, de nagyon akartuk azt az előadást! És hála a Jóistennek, úgy alakult, hogy ma... pontosan tíz évvel az első előadás után, örömmel, boldogan, és talán ugyanolyan izgalommal gondolok arra az estére.

Kedves barátaim, nem ünnepeltetni akarom magam, csupán úgy érzem, hogy a mai dátum fontos számomra, hiszen valóban egy mérföldkő volt az életemben! Akkor döbbentem rá, hogy szeretem a színpadot! Akkor döbbentem rá, hogy imádok embereket nevettetni. Bár volt komoly hangnemű szerepem is... Sík Sándor: István király c. művében alakítottam az államalapító magyar királyt... de nem ugyanolyan... a humornak hódolok..

Végeredményként: köszönet mindenkinek mindenért, és... boldog évfordulót magamnak! :)

Rocktober - Kovászán!

Utolsó Fülöp Gyuszi humorest

Kedves barátaim, kedves ismerőseim, kedves rajongók!

Eljött a pillanat, amikor beharangozom az utolsó két előadásomat, amikor azt mondom: ezennel vége! Hálistennek olyan pályafutásom volt ebben a műfajban, hogy mindent kipróbáltam, mindent megkósoltam, volt részem rosszban, volt részem kudarcban, volt részem sikerben, volt részem jóban! De mindez kell - kellett ahhoz, hogy minden így alakuljon ahogyan alakult!

Rengeteg ember előtt felléptem már, több száz előadáson vagyok túl, mégis ha belegondolok abba, hogy utoljára fogok humoristaként színpadra állni... kissé eltölt a gyomorideg, és a félelem! Bevallom, nehéz döntés, és felmerül bennem a kérdés, hogy vajon fogom-e bírni humorizálás nélkül? 

Mindegy... ez a jövő titka! 

Két előadást tartogatok a kedves nagyérdemű közönségemnek! Egyet a szülővárosomban, Marosvásárhelyen ahol a színpadi pályafutásom 2002 november 7-én elkezdődött, és egyet Sepsiszentgyörgyön, ahol jelenleg is élek!

Örömmel jelenthetem ki, hogy az utolsó két előadásomon egy Kossuth-díjas művészt köszönthetek majd a színpadon. Egy nagyon kedves embert, aki szinte mindig mosolyog, jókedvű és baráti öleléseket osztogat! Ő nem más, mint az az ember, aki színesebbé teszi majd az utolsó Fülöp Gyuszi humorestet, akit imádnak kicsik és nagyok: Berecz András!

Az említett városokban még nem született konkrét döntés az előadás helyszínét illetően, de valószínű Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagyterme ad otthont az előadásnak, míg Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Művelődési Háza.

Valami kimaradt? Ja... a dátumok: Marosvásárhely: 2013. január 24, és Sepsiszentgyörgy: 2013. január 25.

Jegyeket elővételben november 26 és január 10 között lehet majd vásárolni, a kijelölt helyeken 15 lejért, míg az előadások napján a helyszínen 20 lejért!

Kedves barátaim, kedves ismerőseim, kedves rajongók, kedves közönségem, remélem ott találkozunk!

Jóbarátok

Jóbarátok


Itt állok a szakadék szélén, és reménykedve várok.
Felmerül bennem a kérdés: hol vagytok barátok?
Pont amikor a legnagyobb szükségem volt rátok,
Szinte az összesen a hátatok mutattátok!

Köszönöm, mert így egyedül lábra álltam,
De tanulságos volt: köztetek szelektáltam!
Rájöttem, hogy ki az akire valóban számíthatok,
És ki az, aki azt mondja: neki bajban is fontos vagyok.

Most már lábon vagyok, bár még bizonytalanul állok,
Szeretettel gondolok Rátok: ti hűséges "barátok"!
Amikor bajban voltam, ti vállatok vontátok,
Én még azért is ezt mondom: Isten áldása szálljon reátok!

 

2012. október 27

Gratuláció, bíztatás, köszönet a HMIK-nak!

Három szó a címben, három fontos szó! Kifejtem! Főleg azoknak, akik nem voltak ott, és nem tudják miről van szó, miről beszélek!

Hétvégén a Hétfalusi Magyar Ífjúsági Klub vendégszeretetének örülhettem... ismét! Hagyományörző Szent Mihály Napokat tartottak szeptember 28-30 között! Ott voltam velük a második naptól, a rendezvény utolsó percéig... sőt még azután is, a rögtönzött villámgyűlésükön. Na de ez mellékes, nem erről akarok beszélni, ez csak a bevezető, hogy értsétek a többit.

Szóval, kedves HMIK... a gratuláció.... Le a kalappal előttetek! Szívből gratulálok Nektek! Őszintén mondom, számos alkalommal fordultam meg nagy rendezvényeken, fellépőként, műsorvezetőként vagy szervezőként. Megnyugtatlak benneteket, hogy a hétvégi rendezvényetek, messze felülmúlta azt amire bárki is számított... messze felülmúlta a a fellépők, és a közönség elvárásait is, valamint messze felülmúlt sok olyan rendezvényt amely nagyobb hírnévnek örvend! Még egyszer szívből gratulálok!

A bíztatás -  azt csak ti tudjátok HMIKosok, hogy mennyi munka áll a hétvégi rendezvény mögött... én biztatni tudlak... amint látjátok, megéri... kitartóan kell dolgozni, kitartóan kell küzdeni, mert a munka gyümölcse nagyon későre aratható... Amint azt az újdonsült "kollégám" Gellért is elmondta a rögtönzött gyűléseteken, kevésbé hálás ez a munka... én pedig egyenesen a mezőgazdasághoz hasonlítom... szántassz, vetsz, megmunkálod sokszor a termést, amíg a végén aratsz... De az aratás vége eredményes, gyümölcsöző hála. Olykor még az sem bőséges, de akkor sem szabad feladni!
Most magasra tettétek a mércét! Elképesztően jó, sikeres, és preciz rendezvényetek volt... immár mindenki jövőre még jobbat vár Tőletek! És én biztos vagyok benne, hogy ez a kis csapat, maximálisan teljesíti majd!

A köszönet -   köszönettel tartozom nektek azért a szerető vendégfogadásért amiben részesültem! Kimondottan jó érzés volt ott lenni két napig, és bár munka-ügyben voltam nálatok, mégis vendégnek éreztem magam! Köszönöm! Jó érzés volt mindenhol csak pozitív dolgokat látni érezni, tapasztalni, és utólagos beleegyezésükkel elmondom, hogy nem csak én éreztem így, hanem beszélgetéseink során úgy a Zanzibár mint a Bojtorján is eképp vélekedett... (a hátatok mögött megbeszéltük) :)

A Zanzibárt picit sajnáltam... mert ők nem kóstolhatták meg a Renáta Panzió fenséges zakuszkáját... de majd legközelebb biztos oda kérik a szállást! 

Komolyra fordítva a szót! Köszönet illet benneteket! Mindenkit, egy csapatként! Mégis kiemelnék pár embert akinek személyesen köszönetet mondok! Főként annak az úriembernek, aki olyan lelkiismeretesen felelt értem, hogy szerencsétlen még egy sört sem ivott szombat éjjel, csak azért hogy ha én indulni akarok, legyen sofőröm! Csabikám, köszönöm! Ugyanúgy köszönöm a lányoknak a munkámban nyújtott gyors és operatív segítségért, Anikónak, Izának és Zsuzsának. Köszönöm az alpolgármestereteknek, Gellértnek a "kolléga" titulust, köszönöm Renáta Panziósoknak a vendégszeretetét, és végül de nem utolsó sorban, köszönöm a rendezvény végi színpadi dicséretet... Ennyi jót legközelebb csak a temetésemen fogok hallani magamról...ezzel tisztában vagyok! :)

HMIKosok! Jó volt veletek dolgozni!

Szent Mihály Napok Hétfaluban

Bye - bye humor!

Nagy döntés született a napokban! Be kell vallanom, hogy sokat gondolkodtam, sokat filóztam, sokat törtem az agyam... de végül döntöttem! 2013. január 1-től, nem létezik többé a humorista, vagy komédiás Fülöp Gyuszi. Kiszállok a hajóból! Visszavonulok! Nyugdíjazom magam!...stb stb...

Létezik rá magyarázat, nem csak egy üres döntés ez... Idén, amúgy is háttérbe szorult a humorizálás részemről. Az esküvősdi énem lekötötte a humorizálásra szánt időmet is... Sikerült azért pár előadást megtartani, és megnyugtatom az egyetlen rajongómat... édesanyámat, hogy az idénre felvállalt összes előadást megtartom még. De jövőtől nincs tovább!
Maradok a műsorvezetésnél (hála a Fennvalónak, egyre nevesebb-nevezetesebb rendezvényekre kérnek fel), és az esküvősdi játéknál... fordulhattok hozzám szervezésért is, vőfély vagy ceremóniamesterkedésért is... de humoresteket jövőtől nem vállalok...

Szóval, kedveseim... Idén tíz évet töltök a humor műfajában... Legyen ez egy kerek szám... legyen ez az utolsó évem ebben a műfajban! Bár júliusra terveztem... késik... de még idén meglesz a jubileumi előadásom...és az lesz az utolsó!

Eltelik a nyár… eltelik egy újabb év!

Történt egy s más az elmúlt időszakban! Zsúfolt, eseménydús, és mondhatom többnyire kellemes volt az elmúlt időszak! De van pár dolog amit kiemelnék… belekötnék… másképp nem én lennék!

Kezdem az elején. Rengeteg zenész, zenei szakértőt, énekest, színpadi előadót ismerek. De egyetlen egy sem lenne annyira toleráns, hogy eltűrje azt amit én láttam! Hajdúszoboszlón járva… egy vendéglő teraszán egy öreg bácsi „muzsikált” esténként… mi elneveztük Lajos bácsinak… bár gőzünk nem volt, hogy mi a neve… de ez illett rá… és nem azért mert Lagzi Lajcsi színvonalon bazsevál! Hanem, mert olyan Lajis (ami nálam jót nem jelenthet - egyetlen Lajos ismerősöm se sértődjön… nem sértés ez…)… Mellékes… a lényeg, hogy az öreg sem zenélni, sem énekelni nem tud. Midi negatívokkal nyomatja a murit, és néha-néha egy-egy refrénbe belenyekereg… épp ahol tudja a szöveget… jelentsen ez két szót, vagy épp négyet… Egyetlen egy szakaszt sem énekelt végig, egyetlen egy refrént sem… nem hogy egy teljes dalt! Röhögtünk rajta… gondolom jogosan, hiszen akárhogy is egy vendéglátó egységről beszélünk, ahol a vendéget ott kell tartani, nem pedig elijeszteni. A főnök pedig meg van vele elégedve… mert megkérdezte tőlünk, hogy „na, hogy érzik magukat?” És én ironikusan elmondtam neki, hogy isteni a zenei aláfestés… erre túlsúlyos vakbélgyulladáshoz illő komolysággal jóváhagyta… Hajrá Laji bácsi!

Hajdúszoboszlóról hazafele jövet, leszívtuk mint a torkos borz! Első osztályra váltottunk jegyet, ha már vonatozunk, legalább legyen kényelmes, és ne legyen (a)romás! De van amikor a fagyi visszanyal… Hárman ültünk az első osztályon… dög melegben, ugyanis nem ment a vagon klímaberendezése… izzadtam mint a k*rva a templomban gyónás közben… míg Gazsiék fáztak a jó hideg másodosztályú vagonban! Poén nem? Így jártunk!

Jött aztán egy nagyon mozgalmas hétvége… de nem volt incidens mentes… Pénteken Csíkszeredában lagziztam. Jó volt a lagzi, azt hiszem mondhatom, hogy az egyik legjobb, legcivilizáltabb, legsikeresebb lagzi volt amin részt vettem, amit vezényeltem! Jött a szombat… nappali lagzi Kolozsváron… eh… kissé suta társaságba kerültünk… még szerencse, hogy a zenészek és a videós-fotós páros ismerős volt, és volt akivel pár értelmes szót váltani… Nem kell félreérteni, nem blamálom az esküvőt, vagy a vendégeket… csak egyszerűen nem sikerült velük egy hullámhosszra vergődni… azonosulni velük… Persze ez lehet, hogy a fáradtságnak is köszönhető, ugyanis alvás nélkül két lagzit végig csinálni… nem könnyű mulatság! De volt ott egy eset… amit nem tudok szó nélkül hagyni… árulja el nekem valaki… hogy a jóistenben lehet Brahms-ra boksz-mozgásokkal táncolni??? Volt egy vendég… aki profin nyomta… mondjuk ő nem csak erre, hanem mindenre így táncolt… de épp erre a zenei műfajra…pihenhetett volna!

 Vasárnap Gyímes tájait csodálhattuk… Felléptem a hidegségi Túrós Puliszka fesztiválon! Aki ismer személyesen, most biztosan nevet! Hisz két összeférhetetlen dolog… Én… és a túrós puliszka…

Nem volt baj vele… még a szagát sem éreztem… látni is csak két embernél láttam… szóval megúsztam rókázás nélkül! A rendezvény zárónapjának „fénypontjaként” léptem fel… és nevetséges a helyzet, mert a plakáton rajta sem volt a nevem! Viccccces ugye? Na, de hát ez vagyon!

A lényeg… és ezt nem csak én mondom… minden jó, ha a vége jó… számomra eltelt még egy nyár… ami lomhán indult, de jól végződik, eltelt még egy év… tavaly ilyenkor 26-ként, stresszesen, és zsörtösen álltam neki a 27-ik életévemnek!

Idén - boldogabban, sokkal kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban, szerelmesebben lépek át a 28-ba! Legyen ez egy beszámoló is az elmúlt napokról… de egy köszönet is, azoknak, akik ezt az évem… szebbé tették! Főleg Neki!

Ugyan, hisz könnyű a te munkád!

Az az igazság, gyakran hallom ezt ismerőseimtől, kritikusaimtól, barátaimtól, amikor arra merek panaszkodni, hogy fáradt vagyok! „Fáradt? Mitől? Hisz könnyű a te munkád!” – hangzik a válasz olykor. Hát biza, nem könnyű! Talán laikus szemmel nézve az… talán a konkrét munka eredménye könnyűnek tűnik, talán nem látszik a mögötte álló rengeteg álmatlan éjszaka, a mögötte álló rengeteg készülődés, gyakorlat, anyagi befektetés, rengeteg rászánt idő és energia!

Imádom a munkám! Ezért nagyon ritkán panaszkodom rá, mert ritkán van okom panaszra, viszont ne értékelje le senki azt amit én… mi (szórakoztatóipar) teszünk!

Nem egyszer álltam már úgy színpadra, hogy hasogatott a fájdalom, és mégis a közönség élvezte a produkciómat, mert ők nem érezték, hogy nekem fájdalmaim vannak! Álltam már színpadra úgy, hogy előadás előtt húsz perccel értesültem egy számomra nagyon fontos ember haláláról… kétszer is kicsordultak a könnyeim a színpadon… de a közönség élvezte a produkciómat, mert ők nem érezték, hogy én egy fontos embert veszítettem el! Álltam már színpadra összetörve, lelkileg padlón, súlyos és komoly lelki fájdalmakkal, de a közönség élvezte a produkciómat, mert ők nem érezték, hogy megszakad a szívem valakiért!

Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nem könnyű ez a műfaj. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nehéz olykor mosolyogni, mosolyt fakasztani, amikor belül ordít bennem a fájdalom! Nem túlzok amikor azt mondom, hogy nem mindig vidám az, aki a színpadon vidámnak látszik! Nem csak móka és kacagás ez az életstílus! Nem csak a látszat szabja meg az életünket/életemet!

De egyetlen dolog biztos! Nekem/nekünk – színpadra álló embereknek… a közönség a legfontosabb, és nincs az a kín, az a fájdalom, az a szenvedés, amit ne viseljünk el… értetek! Csak azért, hogy Ti fellélegezzetek a hétköznapi problémákból, csak azért, hogy Ti kedves közönség, ott és akkor, jól érezzétek magatokat!

Egy hétvége Budapesten Fülöp Gyuszival

Hosszas egyezkedés, tárgyalás után, végre sikerült egyezséget kötni az „Egy hétvége Budapesten Fülöp Gyuszival” nyereményakció támogatóival! Így hivatalosan is, 2012. augusztus 2-tól startol a nyereményjáték, aminek egyetlen nyereménye van: a nyertes egy hétvégét tölthet Budapesten, teljes ellátással, velem!

A dátum nem módosítható, ugyanis a budapesti Mikroszkóp Színpaddal kötött szerződésem 2012. október 27.-re szól.  A nyereményutazás október 26.-án veszi kezdetét a marosvásárhelyi reptérről indulva, és október 28-án ér véget, ugyanoda visszaérkezve. Ezen időszak alatt, a nyertes csak a saját személyes szenvedélyeinek költségét kell fizesse. Gondolok itt cigarettára, vagy túlzott mennyiségű alkoholra, ugyanis ezt nem tartalmazza a nyeremény! De, utazást, teljes ellátást, és az előadásomra való belépőjegyet tartalmazza EGY FŐRE!

Szabályzat!

A nyereményjátékon bárki részt vehet, aki valaha lájkolta a www.facebook.com/fgyuszi oldalt, megosztotta saját Facebook oldalán a nyereményakció reklámját, és aki 2012. augusztus 2. – 2012. október 10. időszakban helyesen válaszol a nyereményakció kérdésére! A helyes választ  e-mailben a gyuszi.fulop@gmail.com e-mail címre kell küldeni, legkésőbb október 10. este 22.00 óráig! Az e-mailnek tartalmaznia kell a résztvevő teljes nevét, telefonszámát, és természetesen a helyes választ!

A nyeremény nem átruházható és nem váltható pénzre! Amennyiben a nyertes nem veszi igénybe, érvényességét veszti!

A kérdés:

MELYIK DÁTUMON ÉS HOL VOLT FÜLÖP GYUSZI HUMORISTA ELSŐ ÖNÁLLÓ HUMORESTJE?

A kérdésre a választ megtaláljátok a www.fulopgyuszi.blogspot.com oldalon… valahol…

Sok sikert mindenkinek!

Referendum...kutyagumi!

Hát, pár nap múlva véget ér ez a szennyes kampány. Azért nevezem szennyes kampánynak, mert igazából, egyik mosogatórongy mossa a másikat... és ha a szennyes ruhát, szennyes vízben mossuk... úgyis szennyes marad! Na, de én szépítek... ez a helyzet, rég nem szennyes már... lassan gennyes, mint a rothadásban lévő fog... a gyökerére nőtt egy gennyzacskó! Értitek a hasonlatom ugye? A fog az ország... na és itt kezdődik a baj... mert a gennyes fogat kétféleképp lehet kezelni... vagy komoly beavatkozással eltávolítják a gennyzacskót a gyökérről, hogy utána, kezelni lehessen, vagy kihúzzák, és fogastól a szemétbe kerül minden!

Elgondolkodom ezen néha... na, de ez akkor is változatlan marad. Ahogy a véleményem is a vasárnapi népszavazással kapcsolatban...(el)Băsescu szimpatikusabb... de még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy ő a helyes választás...és amint azt korábban írtam... ha nem leszek száz százalékos a döntésemben, nem megyek el szavazni. Sokan vannak még így, sokan vannak még úgy, hogy egyszerűen nem érdekli őket, és azért nem mennek el, sokan azért nem mennek el, mert nekik teljesen mindegy, hogy a két góré közül melyik lesz a trónon... ergo szinte magától érthető a népszavazás eredménye... kevesebben fognak megjelenni az urnák előtt, mint a szavazás érvényességéhez szükséges 50%... és érvénytelennek nyilvánítják a népszavazást, persze a leszervezéséért elpancsolunk 95,6 millió lejt... régi pénzben: 956.000.000.000 lej... leírom szavakkal is jó? kilencszázötvenhat milliárd... hm? Megéri ez? Jó kérdés!

U.I. - Bocsánat a képért.... interneten találtam...szerintem k*rvajó! :)

Egy keserves búcsúvers...

Az ember téved, és mindig megbánja,

ha van valaki aki a szemére hányja.

Az ember szeret, és rádöbben,

Hogy szeretni nehéz ebben az időben!

Nehéz, mert pénzről szól minden,

Főleg, ha a lelkén kívül, semmije sincsen,

Semmije, csak egy szétzúzott szíve,

Ami az érzelmek híve!

Hazudtam neked, mert meg akartam felelni,

Hazudtam neked, mert csak úgy láttalak nevetni

Hazudtam neked, mert nagyon szeretlek,

És ha nem hazudtam volna, hamarabb elveszítelek.

De íme, bevallottam minden hazugságom,

Első perctől érezted a hamisságom,

De ugyanakkor azt is érezted,

Hogy a szívem nem dobog másért, csak éretted!

Könnyes szemmel bocsánatot kérek,

Ebben az állapotban, már semmiért sem élek!

Te voltál minden, ami életben tartott,

És én voltam az, aki mégis csak hazudott.

Hazudott, mert félt, hogy nem elég Neked,

Hazudott, mert csak így lehetett Veled,

Hazudott, szüksége volt Rád

Most már tudom, hogy Neked mennyire fájt!

De meg bűnhődtem a tettekért, hidd el nekem

Szenvedek,  mert távol vagy szerelmem,

Szenvedek, mert nagyon megbántottalak,

És hazugságommal eltaszítottalak!

Soha nem fogok más nőt szeretni,

Neveddel a számon, fogok ma elmenni,

Elmegyek hisz nélküled mit sem ér az élet,

És nem akarod, hogy többé lássalak Téged!

Ahová én megyek, ott jó lesz majd nekem,

Mert folyamatosan rajtad lesz a szemem.

Vigyázom majd mindegyik léptedet,

Talán a égből majd kárpótlom vétkemet!

Liliomfi vagy Szindbád?

Ez a kérdés nem arra vonatkozik, hogy milyen könyvet olvassak ma, vagy milyen színdarabot vagy filmet nézzek... hanem ennél valamivel (nem sokkal) fontosabb dolog foglalkoztat. Éspedig az, hogy vasárnap hogyan szavazzak? Melyik mesehős élvezze a szavazatomat? Crin Antonescu, alias Liliomfi, avagy Traian Băsescu alias Szindbád a tengerész?

Mindketten mesehősők... mindketten kitalált figurák, mindketten tömegeket mozgatnak meg, mindkettőnek vannak szimpatizánsai, és vannak ellendrukkerei is... Én hova tartozom? Hova tartozzak? Mi jó az erdélyi magyarságnak jelen helyzetben? Mi lesz a következménye, ha Liliomfi lesz az államfő? Vagy mi lesz a következménye, ha Szindbád marad az államelnök? Rengeteg kérdés, amire nem kapok választ senkitől... Rengeteg kérdés, ami motoszkál bennem, és bevallom férfiasan, nem fogok az urnák elé járulni, amíg nem tisztázódik mindez magamban.

Szinte biztos vagyok abban is, hogy nagyon alacsony lesz a résztvételi arány a szavazáson, ugyanis sok ember (ismerőseimtől is hallottam már) így vélekedik: "mi a francnak menjek én szavazni, egyik rosszabb mint a másik"... na, nekem nem ezzel van bajom... én ezzel tisztában vagyok, hogy rosszabb... de mégis a kisebbik rosszat kéne választani... Mi nem ezt a lovat akartuk... de ha mégis ezt a lovat kapjuk... legalább válasszuk ki, hogy melyik részét!

Szóval... Liliomfi vagy Szindbád? Kire kell szavazni vasárnap? Tényleg tanácstalan vagyok!

Kocsis Károlynak

Reakció a tegnapi (18.07.2012) Székely Hírmondó napilapban megjelent felhívásra!
A tegnapi lapszámban megjelent felhívásra egy féle képpen tudok reagálni:
Várom a jogi fejleményeit!
Május 11-én, úgyszintén ugyanez a felhívás megjelent, ugyanezzel a feltétellel, és íme mégsem került bíróságra az ügy. Elmondjam miért?
Mert Kocsis Károly főszerkesztő egy aljas módszerrel próbálja rendezni az ügyeit! Visszaél az ugynevezett tollban rejlő hatalmával, hisz azt jelentet meg, amit akar és akiről akar a saját lapjában! Egészségére válljék... ez nem meglepő részéről!
A személyemet és hírnevemet sértő reklámhírdetés után, ügyvédhez fordulva eljárást inditottam a Székely Hírmondó napilap ellen személyiségsértés, hírnévrontás és hitelrontás vádjával, valamint személyesen Kocsis Károly személye ellen, hatalommal való visszaélés, zsarolás és fenyegetés vádjával!
A hatalommal való visszaélés, a zsarolás és a fenyegetés az 2011. májusára vezethető vissza amikor a Székely Hírmondó főszerkesztője, Kocsis Károly fenyegető SMS-t küldött... nem előszőr... de szerencsére ez az üzenet bizonyítékként szolgál!
Szóval tisztelt Kocsis Károly, nyilvánosan, tisztelettel kérem, fejezze be a személyeskedést, és indítsa el az eljárást, majd a bíróságon tisztázzuk!
Köszönettel,
Fülöp Gyuszi

Humorest Tusnádfürdőn

Mozgalmas hétvége

Igaz, hogy kereken egy hete kezdődőtt el ez az úgynevezett mozgalmas hétvégém... de egyszerűen nem volt azóta időm leírni mindezt, szóval egy hetes késéssel megosztanék veletek pár érdekes dolgot amit átéltem a múlt hétvégén! 

Első fontosabb mozzanat az volt, hogy pénteken, május 25.-én megtartottam első Brassó megyei humorestemet! Négyfaluban, a HMIK (Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub) szervezésében! Nem ittam, csupán egyetlen sört, mégsem emlékszem, hogy személyesen gratuláltam-e nekik vagy sem, az aktív szervezet fenttartásáért, működtetéséért, jó dolog látni, hogy román többségnek örvendő megyében, városban csodásan működik egy magyar ifjúsági klub! Akik kitettek magukért, úgy velem szemben, mint a Magyarországról érkező Csíksomlyói Express fogadásában, a brassói vasútállomáson.... Bevallom...soha nem gondoltam volna, hogy megérem, hogy Brassó pályaudvarán, magyar és székely zászlók lobogtatásával, rezesbanda kíséretében elénekelhetem többszáz magyar emberrel a Székely Himnuszt.... Csodás élmény volt! Szóval gratulálok a HMIK minden tagjának!

Másnap jött a csíksomlyói Pünkösdi Búcsú! Azt hiszem elmúlt hat éve, hogy nem voltam a búcsún, és nagyon jó érzés volt ott lenni, főleg, hogy olyan emberekkel .... emberrel voltam, aki még fontosabbá tette ezt a napot! Tudni kell, hogy aznap láttam előszőr szabadban barnamedvét szinte testközelből... mindez Tusnádfürdő kijáratában... át cammogott a maci az úton... maci... hát ha nem autóban lettem volna, valószínű összekentem volna az alsónadrágom! De így nem annyira... csak picit...!

A Búcsú... nem lep meg, hogy minden román sajtó tele volt vele... még akkor is, ha kissé lefaragták a résztvevő zarándokok számát... állitólag a román sajtó szerint százhuszonötezren voltunk... ezek hüüüülyék.... talán egyetlen évben sem volt ennyire tele a Nyereg... de rájuk hagyjuk...

Csak az a szitu, hogy nem ezzel kéne ők foglalkozzanak, hanem inkább azzal, hogy illusztrálják román honfitársainknak, hogy hogyan kell viselkedni egy keresztény kegyhelyen...ahová az ember a lelkéért megy, vagy akár bámészkodni, akár kirándulni... de civilizáltan viselkedik, és nem tolong, nem űvölt, nem visít, és nem az ingyenkajáért van ott, ahogyan az az ortodox megnyilvánulásokon szokott történni.

Csodás volt a búcsú... nagyszerű érzés ott lenni, bíztatok mindenkit, aki nem volt még... menjen, használja ki a lehetőséget, hogy Székelyföldön található... nem is kell sokat utazni, anyagilag sem kerül sokba... de az a nap emlékezetes lesz...

Turnézz Fülöp Gyuszival - Megvan a nyertes!

Tanúk jelenlétében, a "The Hat" számítógépes sorsoló programot használva kisorsoltuk a "Turnézz Fülöp Gyuszival" nyereményjáték nyertesét!
A sorsoláson mindenki részt vett, aki valaha lájkolta a www.facebook.com/fgyuszi oldalt!
A nyeremény:
2012. szeptember 7. - 2012. szeptember 9. közötti háromnapos humor-turnén való résztvétel, teljesen INGYEN! Ami magába foglalja a szállítást, szállást, étkezést, illetve egy-egy VIP jegyet, mindhárom előadásra (szept. 7. - Segesvár, szept. 8. - Szováta, szept. 9. - Marosvásárhely)
A nyertes: Szejke Ferenc
Gratulálok! És köszönet a támogatóknak!

Csendes kampány...

Lehet, hogy csak én érzem túlságosan csendesnek az idéni önkormányzati választások kampányát, lehet, hogy mindez csak azért van, mert még az elején vagyunk a kampányidőszaknak, lehet hogy mindez csak azért van mert itt Háromszéken, nem a marakodás és a mellveregetés a legbefutottabb kampánymstratégia, de lehet hogy azért van, mert annyira egyértelmű a választások kimenetele szinte minden településen, hogy nincs értelme nagy kampányra fektetni a hangsúlyt.

Maros megyében négy kampányban vettem ki a részem az RMDSZ oldalán, 2004-ben (Önkormányzati és Parlamenti választások) illetve 2008-ban úgyanúgy... és ott azt tapasztaltam, hogy óriási rendezvényekkel, óriási koncertekkel, a zeneipar nagy neveivel kell meggyőzni a poport, hogy hová adja a voksát... Na meg Marosvásárhelyen ismét egyre kiéleződőben a román-magyar konfliktus, főleg kampány szezonban, és talán ezért tapasztaltam azt, hogy nincs kampány mocskolódás nélkül! 

Az az igazság, hogy ez a kampány amit itt Háromszéken tapasztalok (eddig) meglepően tetszik... na de lehet még meglepetés, de mindenképp minden párt politikusainak, jelöltjeinek eddig csak gratulálni tudok, a civilizált és ha bár magyarságmegosztó, de emberséges kampányáért!

Turnézz Fülöp Gyuszival!

SZEKLER LIVE @ Szent György Napok 2012

INGYENES Szekler koncertre invitállak benneteket kedves ólvasóim, hiszen a 2012.-es Szent György Napok utolsó napján ismét fellép a Szekler zenekar! Sepsiszentgyörgyön tavaly Decemberben koncerteztünk előszőr, nemes célért... a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum támogatásáért! Mondhatom: Sikeresen! Most pedig a városnapok keretén belül szólunk az érdekeltekhez, ingyenes szabadtéri koncerten! Reméljük az idő is velünk tart, és 2012. április 29.-én délután 14.40 órától kilátogattok a Székely Nemzeti Múzeum udvarára, és vigighallgatjátok, az oktató és kultúrális mondanivalóval színezett koncertünket!

Szerettetel várunk mindenkit, gyertek hallgassátok végig élőben a "Székelyek útja" című lemezünket!

Így Húsvét előtt... egy-két jó tanács!

Kedveseim, így Húsvét előtt pár nappal, úgy érzem nem árt, ha adok Nektek egy-két hasznos tanácsot. Ami segíteni fog majd nektek átvészelni ezt a nedves ünnepet. Igen, jól írom... nedves. Nedves a nőknek, mert itt-ott meglocsolják, bár ezt nem feltétlenül csak Húsvétkor lehet tenni... és itt főleg az "ott"-ra gondolok... de ki ahogy szereti... (Amúgy egy kérdés: Tudjátok mi a hasonlóság a húsvéti locsolás és a férfi orgazmus között? A párbeszéd: F: - Hajadra, vagy melledre? N: - Mindegy, csak ne a szemembe!) Na, ezért nedves a nőknek. A férfiaknak teljesen más okokból... ugyanis mi nedvesítünk... majd önnmagunkat nedvesítjük belülről... aztán a sok nedűtől kívülről is dől a nedű, holmi testnedv formájában... majd ha túlzásba visszük a belső nedvesítést, akkor a bentről kiáramló nedű gyomorsavval keveredve cseszheti el az ünnepet!

Na, hogy mindezt elkerüljétek, egy két tanács következik:

Nőknek:

1. - Soha ne hagyd, hogy többen meglocsoljanak, mint ahányan fizikailag ezt megtehetik! :)

2. - Soha ne hagyd, hogy egyszerre háromnál többen locsoljanak! (ez vonatkozik az "itt" részre is, de az "ott" részre is)

3. - Soha ne akard, hogy te locsolj meg férfiakat, ugyanis akkor neked kéne belülről locsolni önmagad (bár vannak olyanok akik szeretnék)

Férfiaknak:

1. - Soha ne hagyd el a locsolódat, szükséged lehet rá később is!

2. - Soha ne használd túl a locsolódat... ha kimeríted, olyan mintha elhagynád!

3. - Ha magadat locsolod, válogasd meg a nedűt... ne locsolj minden sz*rt magadba.... mert kiloccsan!

4. - Ha mégis érzed, hogy kiloccsan, próbáld nem egy hölgy előtt kiloccsantani!

5. - Ha mégis egy hölgy előtt jött össze, akkor szívtál!

Sokféleképpen lehet szerintem ezeket érteni... olvassatok a sorok között is... bár azt csak a jószemű olvasók tudják megtenni, ugyanis elég szűkösre teszi a gép... :)

Na, pálinkás, locsolásos, hányásmentes Húsvétot mindenkinek!

Ja,... U.I.: VIGYÁZZATOK A TOJÁSAITOKRA!

Méghogy, nincs baj a román(iai) mentalitással...

361 metróállomást hajlandóak átkeresztelni a brittek Londonban, ezáltal tisztelegve a Földkerekség legnagyobb sportolóinak! Nem jelent ez sem elvi, sem büszkeségi, sem nacionlista, sem anyagi problémát egy civilizált, épeszű országban! Minden sportág, minden nemzet kapott metróállomást a saját hírességeinek nevével... Úgy Románia, úgy Magyarország, úgy bármelyik... és ez milyen szép dolog, milyen szép döntés, milyen csodás gesztus... pedig az Olimpia nem egy stabil maradandó állapot Angliában...

Ezzel ellentétben pedig minden nap pofára esünk széphazánkban, ha egy stabil maradandó magyar kissebbség problémáit kezdjük nézni... kiindulva a magyarlakta települések kétnyelvű helyiségnév tábláitól, át az intézmények kétnyelvű feliratozásán, a közintézmények kétnyelvet beszélő alkalmazottjain, egészen akár a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatási problémájáig...amelynek, csak megjegyzem az első rektora egy magyar anyanyelvű orvos, Dr. Csőgör Lajos volt...

Na de ez talán nem is fontos... hanem az, hogy mi a francnak éri meg marakodni? Miért állítják, hogy nincs baj a román...vagy romániai mentalitással? Hogy a francba ne lenne baj, ha idióta emberek vezetnek? Baromságokon vitáznak, ahelyett, hogy egyértelműen megadják azt ami jár... civilizáltan, emberekhez méltóan... anélkül hogy befolyásolnák a népet... hisz szinte kivétel nélkül, erdélyben románok és magyarok ugyanabban a szarban vagyunk, ugyanakkor a fizetésünk, ugyanakkorák a kiadásaink, ugyanazt a kenyeret esszük, ugyanaz a szar oktatás jár a gyerekeinknek... és nem gyűlöljük egymást....a szélsőséges politikum beavatkozásáig...

Kokárda kérdés!

Holnap ismét Március 15. Egy újabb alkalom arra, hogy tisztelegjünk a 48-as forradalom márciusi fiataljai előtt. Hogy megemlékezzünk büszkén a magyarság forradalmárjairól, de sokaknak csak egy újabb alkalom arra, hogy felszínesen magyarkodjanak a városok központjában, büszkén énekelve a Magyar és Székely Himnuszokat, magyar esetleg székely lobogót tartva, és kokárdát viselve.

Fene tudja miért érint olyan mélyen az emberek felszínessége ezen a napon... talán azért, mert ilyenkor magyarkodnak, de az év többi napján nem ápolják, nem őrzik a hagyományainkat, és gyerekeiket sem erre nevelik. Nevezz konzervatívnak kedves olvasó, vagy aminek akarsz, de lelked mélyén lásd be: jogos a felháborodásom! Főleg akkor, ha még gőzük sincs az embereknek, hogy mit is ünneplünk... ahogy azt már korábbi irásomban leírtam olykor az Augusztus 20.-át is azért tartjuk ünnepnek, mert Budapesten tűzijáték van!

Nem! Téves! Idióta az aki ezt így látja. Az én véleményem: nem kell magyarkodni feltétlenül, nem kell verni a melled azzal, hogy én magyar vagyok! (március 15.-én és Augusztus 20.-án) Nem kell felszínesen dicsőíteni e nemzetet! Akkor tedd, ha ezt valóban úgy érzed, és az év többi napján is dicsőnek találod, még akkor is ha folyamatosan szarban van!

Akkor nevezheted igazán magyarnak magad, ha teszel is valamit ezért a nemzetért, nem csak ilyenkor elűvöltöd a himnuszokat... ez kaka! Semmit sem ér... max jól mutat! Nem kell büszkén a melledre tűznöd a kokárdát, ha nem érzed igazán magadénak! Nem kell! Apropó kokárda... viták folynak, hogy mi igazából, a magyar, vagy az olasz nemzet kokárdáit viseljük oly büszkén? Elárulom... többnyire az olaszokét! Ugyanis a kokárdák a nemzet zászlajának színét tartalmazzák, és belülről kifele olvasandó... tehát a magyar nemzeti kokárda, belül piros, középen fehér, kívül zöld... de nézzünk csak szét körülöttünk... ritka az ilyen - egy újabb felszínes magyarkodás bizonyítéka!

Na, mellékes... csak egy plusz infó azoknak, akik tudni akarták!
Nem kell szívre venni azt amit ide írtam... de gondolkodjatok el rajta!

Humorból tízes!

Meglepetést okozott a Szekler!

Igen, így igaz, ahogy írom. Meglepetést okozott a Szekler. Pár nap alatt kétszer lepődtem meg. Hangsúlyozom: Kellemesen! Pár napja egy stoppolásos utazás alkalmával vettem észre az autóban, hogy a műszerfalon ott virít a Szekler - Székelyek útja c. lemez. Ez volt az első meglepetés. Mint kiderült a Szekler hegedűse a közös ismerős, onnan származik a lemez. De ma még nagyobb meglepetés ért. Úgyszintén stoppolva, egy adott pillanatban a sofőr kinyitja a kesztyűtartót, kivesz belőle egy papír CD tokot, abból pedig egy felirat nélküli, házilag megírt lemezt, beteszi a lejátszóba, és megszólal a korábban említett Szekler lemez első track-je... a köszöntő, amin véletlenszerűen én beszélek! Ekkor észbe kaptam... El kezdtem gondolkodni, hogy vajon ismernem kéne a sofőrt? Nem ismertem meg, és ő így apropózik? Ránéztem kissé tartósabban, haddlám, ki az... erre rámnéz, és megkérdezi, hogy zavar a zene? Mondom nem, sőt, ez kifejezetten tetszik. Erre azt mondja büszkén, jaj neki is, Szekler a neve, az internetről töltötte le az összes dalt, és útközben ezt szokta hallgatni. Nem mondtam el neki, hogy ki vagyok és milyen közöm van a Szeklerhez, mert jó...jobb érzés volt "kívülállóként" hallani mit gondolnak az emberek erről a nagyszerű zenekarról. Jó érzés volt hallani, ahogy nem azért dicséri mert véletlenül pont a zenekar egyik tagjával beszélget, hanem azért dicséri, mert valóban szereti, és tetszik neki! Hát kedves ismeretlen és idegen Szekler rajongó, azt hiszem az egész zenekar nevében mondhatom: KÖSZÖNJÜK!

Nyerj meghívót!

Kedves olvasó, kedves rajongó, kedves barátaim, és nedves barátaim! Jól figyeljetek! Csupán egyetlen helyes válasszal meghívót nyerhettek a Kétezertizenkettes világvégi zenés humorestemre, amelynek a kézdivásárhelyi FOR YOU klub ad otthont március 9.-én, este 8 órától!

Íme, itt a kérdés:

MELYIK NAP, HÁNY ÓRÁTÓL, ÉS MELYIK SZÍNPADON VOLT A FÜLÖP GYUSZI HUMOREST A 2011-ES ŐSZI SOKADALOMKOR?

A helyes választ küldjétek nevetekkel és telefonszámotokkal a gyuszi.fulop@gmail.com e-mail címre március 7.-ig!

A nyertesek nevét március 8.-án találjátok majd a www.facebook.com/fgyuszi oldalon, és a nyereményt személyigazolvány alapján lehet átvenni majd a FOR YOU bejáratánál az előadás előtt!

Sok szerencsét!

Pofára esve...szavak nélkül maradva!

Aki személyesen ismer, az tudja: Nem könnyű dolog engem szavak nélkül hagyni. Legyen az vita, veszekedés, egyszerű beszélgetés, Jehova tanúi által végzett térítő mozgalom, vagy bármi... úgy érzem jól bánok a szavakkal, és sokra értékelem azt akinek összejön, hogy szó nélkül hagyjon. De ez a tegnap összejött, egy ötvenes éveit járó Béla nevezetű férfinak. Ugyanis véletlen találkozásunk beszélgetése elfajult egy bizonyos irányba, és olyant mondott, ami tényleg szavak nélkül hagyott. Csak tátogtam mint a hal, és pislogtam nagyokat, de egy szó nem jött ki a számon.

Minden ott kezdődött, hogy leszólított az úton. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam hová tenni az arcot. Valójában még most sem tudom... De nem is ez a lényeg. Hozzám szólt, azt kérdezte, hogy vagyok? Mit csinálok? Rég látott, hogy alakult azóta az életem? Mivel foglalkozom? Meg vagyok-e elégedve az életemmel? (Itt már gyanús volt, és Jehova tanúi beütése volt.) Aztán jött a következő kérdés, ami beigazolta, hogy valóban Jehovának a marketingese, mert azt kérdezte, mi hiányzik az életemből? És anélkül, hogy hagyná, hogy válaszoljak rá, ő válaszolt: a Szentírás olvasása.

Na... ismét azt tudom mondani, aki ismer az tudja, hogy talán nem elég mélységesen, de vallásos, keresztény ember vagyok. Római Katolikus, aki hisz. Hisz az Istenben, de hisz a Darwinista elméletben is. Ez azt jelenti, hogy a vallási hitemet valóban alá tudom támasztani, mert bizony olvasgattam én is a Bibliát, de újabban nincs rá időm, energiám. Ez volt a válaszom Béla bácsi felé is: Régebb olvasgattam, de újabban nincs rá időm!

És itt jött az a pillanat, amikor szavak nélkül maradtam. Hadd idézzem az öreget: "Gyuszi, téged az Úr megáldott egy csodálatos beszédkészséggel, mindezt azért tette, mert szeret téged! És azt reméli, hogy részben az Ő dicsőítésére fordítod mindezt. Ezt, amivel a kenyered keresed, népszerűségre teszel szert, szeretnek és kedvelnek az emberek. De neked nincs időd a Szentírást olvasni, ezáltal Őt dicsőíteni. Mi lesz ha egyszer azt mondja az Úr: Ez a Gyuszi nem úgy használja az általam adott ajándékot, ahogy én szeretném, ezért elveszem tőle. És ekkor kapsz majd egy agyvérzést, és oda a beszédkészséged. És attól a perctől lesz időd Bibliát olvasni. Úgyis az Ő akarata érvényesül!"

... na...

...itt maradtam szavak nélkül. Nem tudom mit kellett volna reagálnom, mondanom, tennem, de esküszöm nektek elgondolkodtatott. Elmerengtem azon, hogy valóban nekem természetesnek tűnik mindez, hogy beszéddel keresem a kenyerem, ebből élek, és ez a hobbym is, de mi lenne, ha egyik napról a másikra ez már nem lenne?

Nem tudom ti mit gondoltok erről... de azt hiszem ideje lenne magamba szállni picit... Csak azért írtam mindezt le, mert elég mélységesen érintett, franc tudja miért, hisz imádok vitázni a Jehova tanúival, és mindig kitartok az igazam mellett. Sosem "adom be a derekam", és soha nem távozom "csalódottan" egy ilyenfajta beszélgetésből. Most ez más volt... nem téríteni akart, nem adott Ébredjetek-et, vagy Őrtornyot, mégis adott valamit... valamit amin rágódjak. Nyugi katolikus testvéreim, nem pártolok át más felekezetbe, vagy gyülekezetbe... ugyancsak nektek fizetem az egyházadót... de attól mégis picit magamba kell szállnom... most tényleg ezt érzem!

Vajon én vagyok a hülye?

Erre a kérdésre a válasz, sok témakörben IGEN lenne... de azt hiszem tényleg nem velem van a baj, amikor  a következőről beszélek:

Ma reggel láttam az iRealitatea tévén a híradóban, hogy van egy temesvári Lucian Torj, aki egy egykori PSD színekben megválasztott városi tanácsos, akiről egy adott pillanatban kiderült, hogy egy kegyetlen, vérengző bűnbanda feje... a keresztanya... vagy bocsánat, a keresztanyja pi*ája!

Na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy állítólag 2009-ben kiderült róla mindez, persze megfosztották a politikai tisztségétől, házkutatást szerveztek nála, és egy kemény hadiflottát is elnyomó fegyver lerakatot találtak. Ugyanakkor az is kiderült, hogy tipikus maffia módon szerzett be telkeket, épületeket, zsarolással, kényszerrel, erőszakkal, gyilkossági kísérlettel, stb. stb. stb....Szóval ez a fickó, egy közveszélyes bűnöző, akinek 2009-ben kezdődött a bírósági tárgyalása, azóta tart, és szabadlábon védekezhet.

Ellenben vele, itt van egy konkrét példa, közvetlen közelünkben történt, Sepsiszentgyörgyön. A Tatár Gergely féle pedofília ügy. Nos, tudomásom szerint a pedofíliát betegségnek minősítik, hormonzavarnak, személyiségzavarnak, és elmeproblémának. Nehogy félre értsetek kedveseim, nem védeni szándékszom Tatár Gergelyt, hanem egyszerűen nem találom igazságosnak. Hisz a pedofília, az nem nemi erőszak, nem igényel verekedést, zsarolást, gyilkossági kísérletet, hanem egy közös beleegyezéssel történő nemi aktus, egy kiskorú és egy nagykorú között..

Na most, a Tatár ügy, gyorsan lezajlott: rácsok mögé dugták a tárgyalás idejére is, megfosztották tanári mivoltjától, és secc-perc alatt kilenc év letöltendő börtönbüntetésre ítélték!

Na most jön a címben található kérdés...Vajon csak nekem tűnik mindez igazságtalannak? Vajon tényleg én vagyok a hülye?

Na, ezt is megértem!

Franc gondolta volna, 2010 októberében (amikor Sepsiszentgyörgyre költöztem), hogy egyszer megérem, hogy forgalmi dugót lássak eme szép kis városban. De íme, ma ezt is megértem. Ma végre részese lehettem egy tipikus nagyvárosi dudálós, káromkodásos, hétfő reggel 8 órai forgalmi dugónak. Kissé fura érzés volt mindez egy olyan városban, ahol ez nem mindennapi látvány, főleg így, hogy közel másfél év alatt egyszer sem láttam ilyent, pedig folyamatosan reggel 7 és 8 között jövök-megyek a városban.

Jajj a lényeg csak most következik, egyértelműen a dugót egy tipikus nagyvárosi idióta sofőr okozta, egy tipikus nagyvárosi idióta parkolással, egy nagyvárosi idióta szokás szerint. De épp elég volt ahhoz, hogy egy busz, a kevés közül amelyik Szentgyörgyön felel a közszállításért, annyira peches legyen, hogy pont akkor kelljen ott befordulnia egy szűk utcában, ahol az előbb említett nagyvárosi idióta főhősünk leparkolta a járgányát.

Nincs is ezzel semmi baj, és most kissé egoista leszek... mert látván ezt a dugót, a feszültséget, a stresszes sofőröket, akiket ez a tízperces forgalmi akadály kilendített a több tíz éves reggeli rutinjukból, én élveztem... végre történt valami olyan, ami hiányzott nekem. Én jól éreztem magam, beragadva a forgalmi dugóba.

Óh, hát nekem csak most esik le... tisztázni akarom, nehogy a nem Szentgyörgyi olvasók félreértsék, és hatalmas többszázméteres kocsisorra gondoljanak, akik egy négysávos úton elakadtak a dugóban... neeeeeem, itt kb 12-13 autó akadt el... de a hangulat... felülmúlta az elvárásaimat... és olyan dudakoncert született, hogy sok nagyváros megirigyelné!

Korcsolyázni tudni kell!

A korcsolya, a korcsolyázás egy kellemes, szép és lelkileg pihentető időtöltés lehet a hideg téli estéken, amikor az ember kimegy a korcsolyapályára, korcsolyázik barátaival, szeretteivel, meleg, fahéjas bort iszogat, vagy forró teát... és korcsolyázik... ha tud. Ha nem tud, akkor tanul, gyakorol, próbálkozik, de attól még kellemesen telik az este, mert azért vagyunk ott, hogy korcsolyázzunk. Akarattal tesszük. Nem úgy mint Sepsiszentgyörgy egy-egy utcáin... közöttük pedig kiemelve a Vadász utcát. Az úttest szépen el van pucolva, azzal nincs semmi baj, de a járdák állapota teljes mértékben ellentmond a "dolgos, akaratos, kitartó és rendes székely nép" elméletnek. Basztikuli, tiszta korcsolyapálya a járda, kivéve azt a pár részt, ahol a feltörték/feltörtük a jeget.

Korcsolyázni tudni kell... főleg korcsolya nélkül. Picit korábban elmentem vásárolni, gyalog, a Vadász utcán végig, és nem kimondottan sportos testalkatomhoz nem illő balettlépésekben táncoltam végig az utat oda-vissza. Elképesztően csúszik, és vastag rétegű a jég, tehát még véletlenül sem fog magától elolvadni Márciusig.... Magától... én hülye... miért is kéne ez magától elolvadjon? Hisz minden jeges járdarész mellett van egy ház... Palota, vagy kunyhó, tökmindegy, de ott van. És élnek benne emberek. Gazdagok, szegények, de élnek. Ha sóra nem telik, vasra igen, amivel feltörni a jeget. S ha vasra sem telik, akkor kérünk a szomszédból, s ha nem ad a szomszéd, akkor kérünk a másik szomszédtól... de feltörjük azt a kib*szott jeget, mert ellenkező esetben az emberek törik össze ott magukat.

Van még itt egy dolog... a hatóságok... azt hiszem itt tartózkodásom óta, ez az első negatívum amit konkrétan a hatóságokra tudok fogni. Jaj nehogy félre értse valaki, nem a Polgármesteri Hivatal feladata lenne elpucolni. Ne-ne... ezt most tényleg nem... de az igen, hogy kegyetlenül nagy büntetéseket szabjanak ki a jeges járdákért felelős lakósoknak, s ha nem tudja kifizetni, akkor közmunkára kényszeríteni... törje a jeget a közterületeken, ingyért, ha nem volt képes a saját háza, a saját otthona előtt feltörni.

Na mindegy... ez csak az én elméletem, és felháborodásom... ez van...!

Székelyudvarhelyi előadás + Retró Party

Tüntetések, vagy mi a fene?

Kedveseim, ritkán száll meg így az ihlet, hogy egy nap alatt két bejegyzést szüljek, de ma egy ilyen nap. S mindezt a televizornak köszönhetem, s ők pedig a balf*sz manipulálható, bunkó román popornak! Hát mi a Jóisten folyik itt halljátok-é? Hát ez tüntetés ami a fővárosban folyik? Az a nagy lószart! Ez már nem tüntetés, mert a tüntetés a nép szabad akaratán múlik, kivisítva a problémáját, saját érveit és panaszait tálalva, nem holmi ellenzéki politikusok KAMPÁNYszövegeit hallgatva. Ez már tiszta kampány kedvesek. Ne feledjük, idén választási év vagyon, s ez épp kapóra jön az ellenzéknek, és nem csak (de most őket láttam kampányolni) hiszen mi kell több, ha önmaguktól kivonulnak az emberek az utcára az országvezetés ellen tüntetni? Elmondom én, semmi más, csak egy ellenzéki politikus, aki egyik napról a másikra "váratlanul" profi hang és fénytechnikás színpadot építtet a tüntetések helyszínére, csak azért, hogy ő oda kiálljon, és elmondja, hogy "Mindez nem így lenne, ha ők lennének hatalmon"! Ez már kifejezetetten választási kampány! Higyjétek el a beszédek végéről nem fog hiányozni az "együtt megváltoztathatjuk ezt a helyzetet"! Hajrá demokrácia, hajrá manipuláció, hajrá bunkóság!

Cicababás Borsócska!

Nem, kedveseim, nem egy receptről van szó, sem egy mesehősről, hanem egy politikusról. Konstanca polgármesteréről. A csajozós Radu Mazăre... magyarul Borsó Rádú! Meglepődtem a mukin ma az Irealitatea Tévét bámulva. Hiszen közel 1.000 fős tömeggel érkezett Bukiba tüntetni, egyenruhákba öltözve, de nem ez a meglepő, hanem az, hogy az ezer fő hatvan százaléka csinos, modell alkatú, plázacica. 

Amúgy, tudni kell Borsócskáról, hogy nagy nőcsábász, nagy karóbahúzó... ha értitek mire gondolok, több "áldozatot" karóba húzott mint Vlád Cépés. És mind modelleket... És akkor most itt volt az alkalom, amikor be kellett vetni, az összes exet, mánifésztálni, mert Borsika azt mondja!
Nem tudom igazából mit akartam ezzel a bejegyzéssel, csak feltűnt nekem, hogy a tüntetők 80 százaléka idős, és szegény... s akkor jön ez a plázalépcsőkoptató libaraj, s azt kiabálják, hogy növeljék meg a fizetéseket... (gondolom, itt Borsika fizetésére gondolnak, mert tőle kapják a plázába elköltendő lóvécskát).

Rajtunk a Világ szeme!

Vannak emberek, sportolók, színészek, énekesek, orvosok, üzletemberek, stb. akikre figyel a Világ. Figyel, mert potenciál van bennük, mert érdemes rájuk figyelni. Vannak országok, melyek csodálatosan szépek, melyek fejlettek, civilizáltak, stb. és figyeli őket a Világ, mert megéri, mert potenciál van bennük, mert érdemes rájuk figyelni. Vannak országok, főleg a harmadik világ országai, ahol rettenetesen nagy a szegénység, ahol emberek ezrei halnak meg naponta éhség, vagy súlyos betegségek miatt, ahol gyerekek éheznek és szenvednek, és ezért figyel rájuk a világ, mert kötelességünk rájuk figyelni, és segíteni amiben tudunk. Ééés, vannak országok, ahol hatalmas a korrupció, balf*sz a popor, naív és gyáva, ezért a politikum ezt kihasználva úgy tesz taccsra ahogy neki jól esik. Ezekre az országokra (is) figyel a Világ, mert kritikán aluli az életszínvonal, mert érdemes rájuk figyelni, hiszen tanulságos országok ezek... illetve megfelelően példázzák, hogy miként kell padlóra csapni egy gazdaságot, egy ipart, egy kereskedelmet, egy egészségügyet, és azt hiszem folytathatnám... vagy akár gyűjtőnéven így írhatnám: padlóra vágni mindent!

Na, ezen országok közé tartozik szép Romániánk is! Most az egyszer nem ironikusnak szánom a "szép Romániánk" elnevezést, hiszen valóban ez az ország szép. Gyönyörű! Mindene megvan ahhoz, egy virágzó Kánaán legyen, hisz vannak hegyek, völgyek, alföld, dombok, folyók, tavak, tenger, Duna Delta, ásványi kincsek és ezt is ismételten sorolhatnám, órákon át. De nem teszem. Mert fölösleges lenne, hisz mindezt a csodás leírást...és az általa keltett érzést, egyetlen mondattal el tudom cseszni. Íme: Böszészkúék vezetik az országot!

Jaj nehogy valaki félre értse... a "Böszészkúék" csak egy gyűjtőnév... abba beletartozik az államfő, a kormányfő, a kormány, az ellenzék, a szenátus, a képviselőház... minden, ami országvezetés!

Na de elkalandoztam... vagy csak ilyen hosszúra sikerült a bemelegítő...ahhoz, hogy két mondatban kifejtsem a címet! ... Mint egy koncerten... végig hallgatod az előzenekart... csak mert muszáj... ahhoz, hogy aztán meghallgasd a nagy sztárt!

Szóval... rajtunk a Világ szeme! Igen, az egész világ minket figyel, illetve a bukaresti zavargásokat... hogy mikor gyújtsák rá már az elnökre a fővárost... Mondjuk, személyes véleményem szerint, nem ártana, ha pl Bukarestet leégetnék a térképről... Na akkor lenne igazán rajtunk a világ szeme... és kedves Világ... hidd el, leégetni Bukit megérné... megérné ránk figyelni, mert lenne bennünk potenciál! Hogy Bukarest nélkül Románia többi része mit csinálna??? Kit érdekel????

Újévi humorest - Csak 16 éven felülieknek

"Nyájas olvasó" - ahogy Gigi Becali kezdené... Szeretettel várlak Téged 2012. január 17-én, este kb. 7 órai kezdettel a sepsiszentgyörgyi Park Vendéglőbe, hogy végig nézd, és nevesd az Újévi világvégi zenés humorestemet, ami igaz kissé perverzre és pikánsra sikeredett... Nem is ajánlott a 16 éven aluli veteránoknak. Vendégfellépő: Kosztolányi Krisztián.

Szóval... Ne hagyd ki! Asztalfoglalás: 0729 623 878