Meglepődtem!

A napokban meglepődtem... kétszer is!

Először élőben sikerült (szinte) végig nézni egy újabb "Kívánságkosár" műsort, és leszámítva a Duna Tv stúdiójában lévő kellemes hangulatot, elég sok negatív meglátásom született! Első sorban az, hogy az emberek idióták! Második sorban, az emberek összetévesztik a jókívánságokat, a szerepléssel! A műsor alatt, talán a beküldött írott köszöntéseken kívül, nem volt két betelefonáló, aki valóban felköszöntött volna valakit... inkább csak szerepeltek: verset olvastak fel, elmondták, hogy azért telefonálnak, hogy üzenjék XY-nak, hogy ideje hazajönni külföldről, és remélik, hogy szerencsés lesz az út....meg ilyenek... Most kérdem én: nem egyszerűbb mindezt az illető személynek elmondani? Miért kell egy tévéműsoron keresztül? Mert az emberek szeretik fontosnak érezni magukat! És szerepelni akarnak! Lehet másnak nem... nekem visszás....

A másik nagy meglepődésem, az kellemes volt. Romániában óriási macerával jár egy lakástámogatási kérvény jóváhagyása, fűtéspótlék jóváhagyása, vagy egyszerűbben fogalmazva, bármilyen államtól igényelt támogatás. Macerás, mert ezerötszáz papír kell, amit kétezer más-más helyszínen kell iktatni, majd várni kell rengeteget, amíg kiderül, hogy igényelheti, avagy sem az illető a megpályázott támogatást.

Magyarországon, ma déltől megszűnt a televíziós analóg sugárzás, erre komoly kampány folyt a tévécsatornákon is, hogy hogyan kell átállni a digitális sugárzásra. Na és itt jön a bökkenő! Nem elég, hogy ingyenes tanácsadásban részesül mindenki, hogy hogyan kell átállni analóg sugárzásról digitálisra, hanem ha megveszed a szükséges digitális receptort, ingyen be is szerelik neked! De ha nincs pénzed megvenni, akkor egyetlen benyújtott kézzel írott kérvény alapján a szociális segélyosztály, megveszi helyetted a receptort, a kábeleket, az utolsó csavarig mindent, csakhogy nyugodtan tévézhess tovább! Nem fura? Szociális osztály foglalkozik ezzel.... Szociális támogatás van az államtól a digitális televiziós átállásra....
Nem tudom mennyi idő kell elteljen, hogy nálunk az alapvető segélyek legalább ilyen egyszerűen működjenek... de félek attól, hogy én nem érem meg... talán ha lesznek majd unokáim...s nekik is unokáik...