INMAR s ilyenek...

Rovarok, bogarak, tetvek, tücskök, sáskák,
Női hozzáállás, degeszre tömött táskák.
Növénytan, rovartan, gyomró és mohák nyelv,
Talán semmit sem értesz ebből, mégis született pár elv.

Hüvely, mely szemre simul, vagy egyenes és sárga,
Tanultam pár dolgot, hatórára várva.
Értelmetlen ez a vers, csak nem mindenkinek,
Talán pár fogalom ismerős a kertészmérnökisnek.

De én nem az vagyok, csak kívülálló lajikus,
De hogy a rovar, az imágón telel át, ez logikus.
Értem is meg nem is, de okoskodóan nézek,
Ezentúl így szórakozok...mert jobb, mint ha tévézek!

2014.09.01.

Huszonkilenc

Ezt is megértem! Ma betöltöttem a 29 kilót. Izé na, a 29 évet. Nem kevés, és nem sok, de talán ha ennyi lett volna megírva nekem, ennyivel is beértem volna. Ma döbbentem rá arra, hogy mennyire szállnak az évek miután az ember eltölti a húszat. Csak most volt. Most kilenc éve. Tegnapnak tűnik, de mégsem tegnap volt. Hanem jóval régebb.

Ma rádöbbentem arra is, hogy mennyire érdekes az élet. Soha nem tudod mit tartogat számodra. 29 év alatt kaptam jót is rosszat is, adtam jót is rosszat is. Ideje megnéznem: merre billen ki a mérleg. Ha a barátaimat kérdezem, azt mondják a jó irányba. Ha az "ellenségeimet" kérdezem (bár ez olyan mánélés - duşmanii mei) akkor azt mondják, hogy a rossz fele.

Nagyjából a számuk is megegyezik, tehát valahol középen lehet az igazság. Azt hiszem...

Nem ez a fontos. Csupán meg szeretném köszönni mindenkinek aki ma gondolt rám. Minden milyen módját választotta a felköszöntésnek - jól esett! Szívből köszönöm!

Hasonló jókat kívánok Nektek is!

2014. szeptember 18. - Az igazság napja

Volt rá példa, hogy nagyon rossz döntést hoztam az életemben! Rengetegszer. Talán úgy gondolom, hogy ez az egyetlen olyan dolog, amiben kimondottan profi vagyok! Tévedtem milliószor, és sosem tanultam a tévedésekből, pedig azt mondják a nagyok: "Az okos ember a más hibájából tanul, a buta még a sajátjából sem!" Ezek szerint buta vagyok. Belátom, hisz rengeteg butaságot csináltam életemben. Rengeteg őrültséget is elkövettem, akkor vajon őrült is lennék? Egy kedves barátom, akire még mindig szeretettel gondolok (bár viharossá vált a baráti viszonyunk...mit szépítem? Megszűnt!) azt mondta nekem, hogy pszichopata vagyok!
Vajon az lennék? Vajon tényleg elmegyógyintézetben a helyem? Csupán azért mert merészebb, vakmerőbb és bátrabb voltam bizonyos helyzetben mint mások? Csupán azért mert balul sült el pár dolog az életemben? Csupán azért mert ráfáztam a meggondolatlan döntéseimre?

Ezek komoly kérdések... Időre volt szükségem, hogy átrágjam, átégessem magamon ezeket a kérdéseket. Rendbe tegyem a gondolataimat, és megpróbáljam rendbe tenni a magánéletemet. Rájöttem két fontos dologra:

1. A népszerűség jót is, de többnyire rosszat hozott az életembe, ezért teljes mértékben elzárkózva a médiától, színpadtól, nyilvánosságtól szeretném és fogom élni az életem! Minden közszereplői megnyilvánulásom ezennel megszűnik!

2. Ideje pontot tennem a nyilvános sértegetéseknek, vádaskodásoknak, a rosszmájú támadásoknak, a rosszindulatú reklámnak, mert talán ez a legidegesítőbb, hogy emberek névtelenül olyan dolgokat állítanak, amiket nem tudnak alátámasztani. Ezért, szeretettel meghívom mindazokat akik úgy érzik, hogy szemrehányást tennének, mocskolnának, nyilvánosan sértegetnének, hogy vegyenek részt 2014. szeptember 18.-án pénteken, reggel 10 órakor azon a nyilvános megbeszélésen amelyet egy ügyvéd jelenlétében Marosvásárhelyen tartok! Legyen elég a névtelen mocskolódásból. Aki részt szeretne venni, jelezze szándékát a gyuszi.fulop@gmail.com címen, kiküldjük a regisztrációs űrlapot, az alapján részt vehet, felvállalt identitással! Szóval kedves vádaskodó emberek! Ha valóban igaz amit különböző internetes portálokon vehemensen állítotok, akkor biztos vagyok benne, hogy ott lesztek!
Addig is minden jót Nektek!

Életkép

Mint az esőverte, tépett kóbor kutya,
kinek teher az élet, és nincs hová bújnia.
Mint egy magányos fa, mely a sziklába kapaszkodik,
melyre minden viharban a vég leselkedik.

Mint a lehullani készülő elsárgult levél,
mely még az ágon van, de legbelül már nem él.
Mint a daliásra nőtt, gyönyörű fenyőfa,
amelyből koporsó lesz, és embert visz a sírba.

Mint a pillangó, mely reggel kinyitja szárnyát,
és nem sejti, hogy estére már aludni fogja örök álmát.
Mint a citrom, mely kívülről csábító, de belül savanyú.
Így élek én! Félig holtan, és bizonytalanul.

2014.05.11. 

85 nap

85 napig derűs eget, és fényt hoztál,
Aztán egy nap, hirtelen hátat fordítottál.
Fájt is, meg nem is, hisz nem értettelek.
Egy dolgot tudtam: elveszítettelek!

Sok a ki nem mondott szó, és a befejezetlen mondat.
Talán még több a félreértett beszéd, és a téves gondolat.
Fontos voltál nekem, de egy perc alatt összedőlt minden.
Ettől a perctől kezdve, semmi tervem, álmom nincsen.

Kívanom neked, hogy légy felhőtlenül boldog,
Csengjen majd vissza füledben, amit most, utoljára mondok:
Úgy éld az életed, hogy ne maradj egyedül a világon,
Legyen egy megfelelő társad! - Szívemből kívánom!

Marosvásárhely,
2014. március 8.

Édesanyámnak!

Édesanyámnak

A szíved alatt hordoztál Te engem,
Szíved dobbanását, mindig éreztem.
Éreztem, ha szomorú voltál, vagy vidám,
Szeretlek Téged, kedves édesanyám!

Életet adtál, és felneveltél engem,
Olykor nélkülözve, de megadtál mindent nekem.
Néha arcátlanul feleseltem Neked,
Bocsáss meg édesanyám, ha goromba voltam veled!

Tőled tudom, mi az igazi szeretet,
Amit tőled kaptam, leírni nem lehet.
Még mindig gyermeknek érzem magam,
Ha azt mondod nekem "drága kisfiam".

Ha néha hálátlan és goromba vagyok,
Ha néha idegesség miatt veled undok vagyok,
Ha néha tékozló fiú vagyok, vagy talán szemtelen,
Szívemből kérlek, hogy bocsáss meg nekem!

2013.08.19.

Állatkertlátogatás a Kozmutza Flóra diákjaival

Nem számít ha hideg van, nem számít ha borús az idő, mert a boldog gyermekzsongás napsütést varázsol. Így volt ez március első vasárnapján is, amikor a kolozsvári Kozmutza Flóra hallássérültek speciális intézetének diákjai marosvásárhelyre látogattak, néhány jólelkű helyi vállalkozó és a városi állatkert jóvoltából!
Bár hallássérült és siket-néma gyerekekről beszélünk, mégis hangos volt az állatkert a jókedvtől. Boldog, mosolygós arccal, nevetve nézték meg a marosvásárhelyi Állatkertet, miután a Koronka Panzióban megebédeltek. A gyerekek sem maradtak hálátlanok. Az ebédért, a törődésért, a kapott szeretetért az intézet jelelőkórusa előadta az L.G.T. - Elfelejtett szó cimű dalát, megköszönve ezzel a Koronka Panzió vezetőségének a kedvességet.
Ezt követően indult a kaland. Az Állatkert bejárata előtt flashmob-szerűen megismételték a jelelő produkciót, itt is megköszönve az Állatkert vezetőségének az ingyenes látogatást, valamint a Boema Flor kft.-nek a támogatást, akiktől egy-egy hatalmas vattacukrot kapott minden gyerek.
Higyjék el, láttunk már boldog gyerekeket, de ezek a gyerekek sokkal önfeledtebben, őszíntébben örültek ezeknek a gesztusoknak, mint azt mi elképzeltük amikor megálmodtuk számukra ezt a napot.
Nagy köszönetet mondunk a támogatóknak, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre, és óriási hálával tartozunk a sajtónak, hogy nem hagyták figyelmen kívűl ezt az aprónak tűnő, de szeretetről, önzetlenségről és hátrányos helyzetű gyerekek támogatásáról szóló ügyet.

A gyerekek nevében szólva: köszönjük szépen!
B.T. és F. Gy.
-szervezők-