Aki személyesen ismer, az tudja: Nem könnyű dolog engem szavak nélkül hagyni. Legyen az vita, veszekedés, egyszerű beszélgetés, Jehova tanúi által végzett térítő mozgalom, vagy bármi... úgy érzem jól bánok a szavakkal, és sokra értékelem azt akinek összejön, hogy szó nélkül hagyjon. De ez a tegnap összejött, egy ötvenes éveit járó Béla nevezetű férfinak. Ugyanis véletlen találkozásunk beszélgetése elfajult egy bizonyos irányba, és olyant mondott, ami tényleg szavak nélkül hagyott. Csak tátogtam mint a hal, és pislogtam nagyokat, de egy szó nem jött ki a számon.
Minden ott kezdődött, hogy leszólított az úton. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam hová tenni az arcot. Valójában még most sem tudom... De nem is ez a lényeg. Hozzám szólt, azt kérdezte, hogy vagyok? Mit csinálok? Rég látott, hogy alakult azóta az életem? Mivel foglalkozom? Meg vagyok-e elégedve az életemmel? (Itt már gyanús volt, és Jehova tanúi beütése volt.) Aztán jött a következő kérdés, ami beigazolta, hogy valóban Jehovának a marketingese, mert azt kérdezte, mi hiányzik az életemből? És anélkül, hogy hagyná, hogy válaszoljak rá, ő válaszolt: a Szentírás olvasása.
Na... ismét azt tudom mondani, aki ismer az tudja, hogy talán nem elég mélységesen, de vallásos, keresztény ember vagyok. Római Katolikus, aki hisz. Hisz az Istenben, de hisz a Darwinista elméletben is. Ez azt jelenti, hogy a vallási hitemet valóban alá tudom támasztani, mert bizony olvasgattam én is a Bibliát, de újabban nincs rá időm, energiám. Ez volt a válaszom Béla bácsi felé is: Régebb olvasgattam, de újabban nincs rá időm!
És itt jött az a pillanat, amikor szavak nélkül maradtam. Hadd idézzem az öreget: "Gyuszi, téged az Úr megáldott egy csodálatos beszédkészséggel, mindezt azért tette, mert szeret téged! És azt reméli, hogy részben az Ő dicsőítésére fordítod mindezt. Ezt, amivel a kenyered keresed, népszerűségre teszel szert, szeretnek és kedvelnek az emberek. De neked nincs időd a Szentírást olvasni, ezáltal Őt dicsőíteni. Mi lesz ha egyszer azt mondja az Úr: Ez a Gyuszi nem úgy használja az általam adott ajándékot, ahogy én szeretném, ezért elveszem tőle. És ekkor kapsz majd egy agyvérzést, és oda a beszédkészséged. És attól a perctől lesz időd Bibliát olvasni. Úgyis az Ő akarata érvényesül!"
... na...
...itt maradtam szavak nélkül. Nem tudom mit kellett volna reagálnom, mondanom, tennem, de esküszöm nektek elgondolkodtatott. Elmerengtem azon, hogy valóban nekem természetesnek tűnik mindez, hogy beszéddel keresem a kenyerem, ebből élek, és ez a hobbym is, de mi lenne, ha egyik napról a másikra ez már nem lenne?
Nem tudom ti mit gondoltok erről... de azt hiszem ideje lenne magamba szállni picit... Csak azért írtam mindezt le, mert elég mélységesen érintett, franc tudja miért, hisz imádok vitázni a Jehova tanúival, és mindig kitartok az igazam mellett. Sosem "adom be a derekam", és soha nem távozom "csalódottan" egy ilyenfajta beszélgetésből. Most ez más volt... nem téríteni akart, nem adott Ébredjetek-et, vagy Őrtornyot, mégis adott valamit... valamit amin rágódjak. Nyugi katolikus testvéreim, nem pártolok át más felekezetbe, vagy gyülekezetbe... ugyancsak nektek fizetem az egyházadót... de attól mégis picit magamba kell szállnom... most tényleg ezt érzem!
