Olykor felmerül bennem egy kérdés! Miért van az, hogy ha jót akarsz, rosszul sül el a dolog? Elég gyakran megtörténik, hogy jóindulatból, szeretetből, jó érzésből jót szeretnénk tenni valakivel, és mégis a visszályára fordul minden...rosszat teszünk! Vagy legalábbis ezt az érzést kelti bennünk az érintett alany! Aki közelről ismer, tudja miről beszélek most, aki nem ismer közelről, az csak átfogó képet alkothat erről a bejegyzésről!
Az embernek az élete folyamán rengeteg ismerőse, haverja akad... de barát... kevés. Olyan barát, akiért bármit megtennél, olyan barát aki érted bármit megtenne. Gondold csak át kedves olvasó, hány olyan ember van az életedben, akit felhívnál ha bajba kerülsz? Vagy gondold át, hogy hány ember hívna fel téged, ha bajba kerülne?
Ma megtanultam valamit... csak abban az esetben segíts, ha azt kérik! Soha ne próbálj meg önként segítséget nyújtani... Nem kell! Nem szabad! Ne avatkozz bele abba, ami nem a te dolgod! Ne akarj megoldani olyan problémákat, ami nem téged terhel, még akkor sem ha egy számodra kedves, szeretett embert érint! Maradj távol! Maradj pártatlan, maradj rideg, és hideg! Jobb! Neked jobb! Talán az érintett személy nem fog örülni a passzivitásodnak, de legalább nem szembesülsz a hálátlanság érzésével!
Ma megfogadtam, hogy minden olyan eset fölött átnézek ezentúl, ami nem rám tartozik, minden olyan helyzetet kerülni fogok, ahol netán az előbb emlitett helyzet alakulhat ki! Önző vagyok, tudom! De ma ezt éreztem... jobb önzőnek lenni, mint pofont kapni... Kövezzetek meg, ha ezzel nagy bűnt követek el, de félreállok! Ma tehernek éreztem magam egy ilyen esetben, egy olyan tehernek, amit le kell rázni... mert zavar! Köszönöm...ebből többet nem kérek, mert nem jó érzés...
