Üzenem minden nőnek, hogy...

Üzenem minden nőnek, hogy nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ők tudják, hogy mi férfiak mit akarunk, mire van szükségünk, mit és kit szeretnénk látni a párunk személyében.

Vagyok annyira bátor, hogy önmagam ajánljam konkrét példának.

Vegyük az elején. Minden ember életében több fázis van, ezekkel a fázisokkal egyértelműen az elvárások is változnak.

Nagyon sokan azt hiszitek kedves lányok, hogy ha a tini-korszakotokban, vagy azóta folyamatosan napról-napra, hétről-hétre váltogatjátok a pasasotokat, akkor ti ismeritek egy férfi szükségleteit, vágyait. Hát ezt a téveszmét most szeretném porrá rombolni. Lehet, hogy 16-21 évesen egy férfi számára elég egy csinos alkat, egy szép arc, és sok szex, nem cáfolom... ennek az az ideje. De ebből még nem lehet általánosítani egy férfi életének minden fázisára. Nekünk...nekem nem szex-játékbaba kell... nekem nő kell. Egy szerető, gondoskodó, aggodó és hűséges nő. Aki méltó arra, hogy nőnek tekintsem, és ne bugyuta kislánynak.

Nekem olyan nőre van szükségem, aki nem tökéletes. Hisz a tökéletlenségemmel elvesztődnék mellette, ha ő tökéletes volna. Tévedjen, legyenek hibái... de legyen gerince is, lássa be a tévedéseit, ismerje fel a hibáit, és ha megbántott, ne olajat öntsön a tűzre, hanem vizet....

Nekem olyan nőre van szükségem, akit imádni, bálványozni tudok. Nem a szépségéért, nem a többszörös egyetemi oklevélért, sőt azt sem érdekelt soha, ha nincs semmilyen iskolai végzettsége...de ember legyen, legyen meg a kölcsönös tisztelet, és az alázat.

Nekem olyan nőre van szükségem, akinek a lelke felemel a magasba, akinek csodálatos a lelki világa, akiben vannak értékek. Aki nem csak a lába közötti nyílással akar érvényesülni egy kapcsolatban. Aki nem fut el a problémák elől, akivel megoldásokat lehet találni, nem pedig veszekedést. Akivel beszélgetni lehet, aki előtt nem kell titkolóznom, mert megért, és főként, aki nem titkolózik.

Olyan nőre van szükségem, akiben megbízhatok. Akiről tudom, hogy ha csábítja is a kísértő gondolat, akkor sem enged a hűtlenség csábításának, mert tiszta és őszinte minden szava amikor azt mondja, hogy szeret engem. Nekem nincs szükségem fölösleges aggodalomra, amikor nem fogja a kezem... Én nem szeretnék többet úgy élni, hogy azon törjem a fejem, ha nincs velem a párom, hogy vajon most melyik "régi jó barátja" fekszik mellette?

Nekem olyan nőre van szükségem, aki aggódik, gondoskodik, odafigyel, értékel, és építő jelleggel kritizál ha tévedek. Nem csak rombol. Nekem olyan nőre van szükségem, aki nem teszi tönkre a lelkemet.

Nekem olyan nőre van szükségem, aki gondoskodó, aki nem várja el, hogy anyámtól hozzam az ebédet, vagy esetleg én készítsem el. Mindenki tud főzni, baromság az, hogy "nem tudok főzni". Két féle ember létezik: Aki tud főzni, és aki nem akar. Lehet, hogy az első tíz alkalom kreációja a kukában köt ki...de csak így lehet megtanulni. Nem elég ha Facebook-on nézegetjük a recepteket. 

Nekem olyan nőre van szükségem, aki családcentrikus. 31 éves vagyok, én már nem csak a szex miatt választok párt magamnak. Nekem lelkitárs kell, és higgyétek el lányok, hogy tévedtek, amikor azt hiszitek, hogy ti tudjátok mire van szükségem-szükségünk.

Olyan nőre van szükségem aki első pillanattól lángra lobbantja a lelkem, a vérem, a szívem. Olyan nőre van szükségem, akiben ha nincsenek is meg ezek a tulajdonságok nem mondja azt, hogy "nem megy" amíg nem vérzett el a próbálkozásban...

Olyan nőre van szükségem, aki észreveszi, és értekeli hogy mindennél jobban szeretem. Aki látja és tudatosítja magában, hogy érte bármit megteszek, elviselek. Olyan nőre van szükségem, aki nem él vissza a bennem rejlő szerelmes kisgyerekkel. Aki nem néz hülyének, aki nem próbál vezetni az orromtól fogva.

És olyan nőre van szükségem, aki csak az enyém. Aki nem két, vagy több lovat akar megülni egy nyereggel...

Üzenem minden nőnek, hogy különbség van egy lány és egy nő között... és ezt a különbséget, nem mi férfiak tesszük veletek... hanem ti, saját magatokkal.

Ti döntitek el, hogy lányként, fruskaként, vagy nőként akartok viselkedni. Ti döntitek el, hogy miért és mivel tartjátok meg azt a pasit, akit épp felszedtetek. Ti döntitek el, hogy csak a testetek miatt, vagy a bennetek rejlő csodálatos értékek miatt ébred mellettetek az a férfi.

Én megtanultam a leckét, köszönöm nektek az eddigi tanításokat, mert mindent amit ide leírtam, tőletek tanultam... ti adtátok nekem ezeket a tapasztalatokat.

Dragi prieteni români!

Este pentru prima dată, când scriu în limba română pe blogul meu. Poate nu aveam de ce până acum, poate nu vedeam rostul, poate nu am vrut, poate nu am avut subiectul potrivit pentru a vă scrie vouă, prieteniilor mei români.

Sunt maghiar, părinții mei sunt maghiari, bunicii, stră-bunicii și stră-stră-străbunicii mei sunt maghiari. Oameni simpli, dar cinstiți, oameni muncitori, care nu au avut niciodată nici o problemă cu nimeni.

Au fost/sunt oameni respectuoși, și m-au crescut într-o familie unde niciodată nu se punea problema să nu respect tradițiile, folclorul, si simboluriile românești. Știu foarte bine, că nu noi suntem singura familie, care gândește așa. Cunosc multe familii de maghiari, sau români, care au același principiu. Am sărbătorit împreună Paștele Catolic, și Ortodox, am copilărit împreună, fără nici cea mai mică problemă.

Și mă surprinde faptul, că în momentul de față tot mai des văd copii/tineri manifestându-se într-un mod foarte primitiv, și șovin. 

Confundă patriotismul, cu șovinismul, poate chiar și rasismul. Când o întreagă lume încearcă să spună nu rasismului, și oricărui gest de discriminare, ei consideră că trebuie să se manifeste în mod șovinist.

România este o țară minunată, este țara mea, în aceiași măsură, cum este și al lui Pista din Harghita, sau Ștefan din Râmnicu Vâlcea. Asta este un lucru cert, și acest fapt nu poate fii schimbat, nici atunci daca mă numiți bozgor, sau dacă mă doriți "în altă parte"... Este țara mea! Și nu înteleg, de ce e așa de greu de acceptat? De ce am ajuns ca noua generație de teenageri să fie mai șovini, decât orice altă generație care a trăit vreo-dată în țara asta? 

Vă spun eu dece... că asta le oferiți ca și exemplu. Evident, că nu generalizez, se resimte cel căruia îi transmit acest mesaj.

Și vă spun concret de ce am ales să scriu această postare... Campionatul European de Fotbal...

Și încerc să fiu pe cât se poate de direct, fără să jignesc pe cineva. 

Am avut două mari surprize la acest EURO2016:

1. Naționala României a evoluat foarte slab, terminând pe ultimul loc în grupă.

2. Naționala Ungariei calificându-se în optimiile de finală.

Două surprize, care au adus mari conflicte inter-facebook-etnice, pentru că mai toate grupurile de pe Facebook erau pline-pline aceste subiecte.

Nu înțeleg... dacă eu n-am succes... de ce trebuie să te urăsc pe tine, cine ai succes? De ce nu pot să trec cu vederea peste invidie, și orgoliu? Sincer... de zile întregi mă frământă această întrebare... Tu, ca cetățean român (cine nu ai nimic de pierdut, sau de câștigat, dacă Naționala Ungariei are succes) de ce mă înjuri pe mine, care sunt maghiar, dar cetățean român? De ce? Pentru că țin cu Naționala Ungariei? Hai să vedem, urăști și englezul născut la Drobeta Turnu Severin, că ține cu Anglia? Nu-mi râspunde...știu răspunsul... și de asta zic...acest mod, de a te manifesta, este una primitivă, proastă, și nu e de secolul XXI.

Nyílt levél

Kedves marosvásárhelyi magyar sorstársaim, levizsgáztunk!

Szégyen, és gyalázat az, amit tegnap, június 5.-én műveltünk, azaz műveltetek. Szószerint szégyen. S ezt azoknak írom, akik a tegnap úgy döntöttek, hogy nem mennek el szavazni. Álljatok a tükör elé, és kenjetek le saját magatoknak két istenes pofont!

Előttetek állt egy többszörösen DNA kivizsgálás alatt álló korrupt politikus, és egy Istenfélő, ötgyerekes családapa, akik városunk/városotok vezető beosztásáért küzdöttek egymás ellen.

Kedves Soós Zoltán... mélységesen sajnálom, hogy egy ilyen szoros küzdelem után mégis cserbenhagyottnak érezheti magát. Hisz ez nem más, mint a nemtörődömség eredménye: cserben hagyjuk azt aki pont miattunk, értünk veszi fel a küzdelmet a korrupt rendszerrel, és azok csatlósaival, hogy végre egy kis rendet tegyen szeretett városunkban.

Egyszerűen be kell látnunk azt, hogy nem is érdemeljük meg, hogy valaki a mi érdekeinket képviselje. "Jó nekünk így, ahogy van" - mondogatják sokan, és sajnos ez az igazság. Nekik jó. Őket nem érdekli a város jelenje, jövője, őket nem érdekli a gyerekeik sorsa, őket nem érdekli saját nemzetük jogainak, szimbólumainak, hagyományainak lassú bedarálása, őket nem érdekli a kétnyelvűség, őket nem érdekli a tétlenül tengődő fiatalság lehetőségei, őket nem érdekli semmi... mert "jó nekik így"...

De legalább lenne jó... most őszintén, mi jó nektek?

Jó az, hogy a városunk olyan mint egy belülről lyukadó zápfog? Kívül gyönyörű és fényes, és a gyökere gennyes?

Jó az, hogy ez a gyönyörű város éves költségvetése ugyanazon 5-10 ember zsebében forog tizenakárhány év óta?

Jó az, hogy a közszállítás olyan szintű, minőségű, mint Kazahsztánban?

Jó az, hogy a gyerekeik életveszélyes iskolákban tanulnak?

Jó az, hogy körülményes a magyar nyelv használata a közintézményekben?

Jó az, hogy az infrastrukturális beruházások helyett csak piskótázunk?

Jó az, hogy csak a saját érdekek motiválják a városatyákat?

Jó az, hogy lassan egy érintetlen zöldövezet sincs a városban?

...

És folytathatnám... de kinek? Hisz az, aki a tegnap élt a szavazati jogával, az tudja miről beszélek. Aki pedig nem élt...azt nem érdekli. De panaszkodni, sírni, szidni ezt-azt...na ebben profi!

Szégyeljétek magatokat! Ti! Azok akik a tegnap hanyagságból, lustaságból, nemtörődömségből, passzivitásból jelesre vizsgáztatok! Csillagos tízes!

Nyitott szemmel nézve

Kedves barátaim, ismerőseim, nem barátaim, és nem ismerőseim! 

Kereken öt nap maradt a helyhatósági választásokig, és úgy gondolom, már mindenki tudja kire-mire és miért fog szavazni.

Marosvásárhelyen, ahogy az a korábbi években is, minden önkormányzati választás előtt kissé felélénkül a remény a város lakóiban, hogy hátha-hátha valaki véget vet a Florea-uralomnak. De ahogy azt a közelmúlt bizonyítja, sem Dr. Kelemen Atillának, sem Borbély Lászlónak, sem Frunda Györgynek nem sikerült. Nem miattuk, nehogy őket hibáztassuk... Miattunk. Választókért. Pontosítok: a hanyag választókért.

Rajtunk múlik kedves barátaim. Csupán rajtunk. Hisz, 100 %-ban kételkedek abban, hogy reggel 7 től, este 9-ig ne mozdulnátok ki a házból, és ne lenne 5 percetek arra, hogy leadjátok a voksotokat. Öt perc... nem sok de, véget vethet egy piskótakorszaknak... Véget vethet egy olyan időszaknak, ami szép Marosvásárhelyünket kirakatvárossá tette. Kivülről szép. De az itt történő aljasságokat csak mi látjuk, akik itt élünk. És csak mi tudunk változtatni rajta.

Sikeresnek mondhatjuk a magyar "független jelölt" próbálkozást... Végre van egy közös jelöltje a marosvásárhelyi magyarságnak. Ha ezt elértük, marakodás és széthúzás nélkül, akkor bízom benne, hogy van annyi ész a fejünkben, hogy ki is álljunk mellette, és lehetőséget adjunk neki arra, hogy bebizonyítsa, hogy valóban ő a megfelelő ember.

Nem kampányolni akartam, mégis az lett belőle.

Ez az én véleményem, nem kell ebben osztozni. Nem kell meghallgatni/elolvasni. Csupán egyet kérek: Menjenek/menjetek el szavazni. Állampolgári jogunk...nem kötelességünk, senki sem kötelezhet holmi törvényre hivatkozva... de úgy gondolom, mi kötelezhetjük saját magunkat, és egymást. A családjaink, jövőnk, őseink és múltunk kötelez. A bennünk lévő erkölcs kötelez. Menjünk el szavazni.

Mindenki egyedül lesz a fülkében. Szavazzon arra, akit a legmegfelelőbbnek tart. Nem kell ennél többet mondanom, hisz bízom abban, hogy most megvan a megfelelő ember a feladatra.

Végül pedig, tudom azt, hogy én elviszek magammal egy olyan embert szavazni, aki eddig sosem ment. Ha mindenki ezt megteszi... gondoljatok bele...

Nyilvános bocsánatkérés

Kedves barátaim, nem barátaim, ismerőseim, és nem ismerőseim.

Az elmúlt közel egy év nagyrészben arról szólt számomra, hogy a meggondolatlanságom eredményeként egy igen kényes és kellemetlen ügybe keveredtem, amelyben majdnem ártatlanul mások is érintettek  lettek.

Nos immár az ügy végén, úgy érzem, hogy erkölcsi kötelességem bocsánatot kérni a sértett felektől (és teszem ezt az ők erre irányuló kérése nélkül, nem úgy mint a Székelyhon.ro újságírói, akiket én kértem, és felszólítottam, hogy a személyemet érintő, sértő kitalációikat korrigálják...persze primitíven, mai napig sem tették meg).

Tekintettel az ügy személyes és intim jellegére, nem nevezem meg azokat a személyeket, akikhez szól ez a bejegyzés, sőt, még a fényképeiket sem teszem ki, pedig megtehetném, arra hivatkozva, hogy a Facebook közösségi oldal alapszabályzatában benne van, hogy a profilkép nyilvánosan használható (mondjuk ebből is tanulhatna néhány, önmagát profinak tartó újságíró...és itt a jóindulatú diszkrécióra gondolokz nem pedig arra, hogy mire hivatkozva tehetjük még kellemetlenebbé a kellemetlent), de nekem nem is a szenzációkeltés vagy a lejáratás a célom, mint ahogy azoknak az embereknek, akikre a zárójeleimben utaltam. Egyszerűen egy erkölcsi kötelességemnek szeretnék eleget tenni.
Ezennel hivatalosan, nyilvánosan bocsánatot kérek az ügyben érintett személyektől.

Továbbá kihangsúlyozom (a zárójeles bácsiknak, és nemcsak) hogy csak teljes egészében engedélyezem a bocsánatkérésem közlését saját média- és kommunikációs csatornáikon, és kifejezetten megtiltom az írásos engedélyem nélküli használatát a szöveg bármelyik idézetének.

Amikor ráharap a halacska...

Hát kedves barátaim, és nem barátaim... és persze kedves újságírók... mostmár benneteket is bele kell foglaljalak a köszönésbe, ugyanis a kicsi madár azt suttogja, hogy eléggé aktívan olvasgatjátok a blogomat. Ennek örülök :)

Az, a helyzet, hogy Újév első napjaiban beharangoztam, hogy vadiúj műsorral kavarok nagy port idén tavasszal. Az első halacska, a székelyhon.ro be is kapta az izét...a horgot, és ráharapott a témára, s máris fejtegetik az ügyet. Persze csalódtam bennük egy picit. Több okból:

1. Úgy tudtam, hogy ők egy komoly hírportál/újság trust... nem pedig egy búlvár-cucc.

2. A kedves újságíró kifejezetten "ért" az ügyhöz... áh, nem... csak viccelek, gőze sincs semmiről. Üzenem neki, jó lenne dokumentálódni tisztelt uram, mielőtt kakit írogat.

3. Tudomásom szerint, ha valaki komoly szándékkal végzi az újságírói munkáját, akkor mindenképpen megkérdezi az érintett felet is, mielőtt egy has-duma cikket ír. Megjegyzem, én is így érettségiztem román szóbelin. Fingom nem volt a témáról, de hasaltam, mint az állat. Mondjuk bevált... így megértem, ha valaki tudatlanul jártatja a száját/tollát.

4. Nem csak téves, hanem egyenesen észbontóan stupid dolgokat ír a tisztelt szerző. Utána kell nézni, például a 2015. július 4.-i bejegyzésnek, mi áll mögötte... azt megsúgom a mélyen tisztelt szakértő... izé "szakértő" újságíró bácsinak, hogy az az eljárás, amelyre ő olyan hozzáértéssel hivatkozik, az augusztus 7-én indult. Na, most innen már csak egy kis elemi matematika kell, kiszámolni, hogy több, mint egy hónap áll a két eset között, és a július 4.-i bejegyzés nem függhet az eljárástól. :) Továbbá a bírósági felügyelet kifejezés értelmével tisztába kéne tegye magát, és ha már állít valamit, annak nézzen utána, milyen feltételek vonatkoznak erre... Lakhely elhagyás? Pfff... vicces tetszik lenni :) Talán mélyebben kutakodni nagyuram!
Végezetül pedig, szeretném ha tisztelt úriember, pontosítana, és elnézést kérne, épp olyan nyilvánosan azért, hogy valótlan dolgokat állít a munkájában.

Na, de térjünk csak vissza az előadásra: Megvannak a helyszínek, dátumok... március elején nekiszökünk.

Jövök majd a részletekkel! Pacsi mindenkinek... még az újságíró bácsinak is! :)

Mese-mese meskete...

Kedves olvasó barátaim, Búék!

Itt az új év, itt vannak az új híreim. Készülök a naaaagy visszatérő előadásomra! Eltelt néhány év, ami idő alatt nem hoztam új műsort, csak a régiek válogatásaival álltam színpadra! De itt az idő, talán a legmegfelelőbb idő, hogy új műsorral rukkoljak elő a kedves nagyérdemű közönségnek!

Mese-mese meskete címmel láthatjátok hamarosan a legújabb műsoromat, mellyel ígérem, hogy nagy port kavarok majd :)

Bízom benne, hogy sorra kerül minden kedvenc színpadom Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és természetesen Budapesten!

Nemsokára hozom majd a konkrét időpontokat!

Üdv. nektek! :)