Jer' gyermekem - Mondá az Úr, a Magyarok Istene...

Magához szólította WC Tudort a naaagy Mindenható. A Magyarok Istene... Na most, ha ez a kifejezés (A Magyarok Istene) igaz, akkor szeretett Tudor bátyánk most magához fog nyúlni, mert nem viszi sokra a "nu vorbészk ungurésté" büszke modorával.
Hát "kedves" Tudorka, megtértél az Atyához. Azt kívánom neked, hogy utad vezessen a Székely Csaba királyfi Csillagösvénye mellett, és a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya öleljen keblére!

Egy kis tisztáznivaló

Meglepődve tapasztalom, hogy a háromszéki Székely Hírmondó újra agresszív lejárató kampányt indított ellenem. Súlyos cikket jelentettek meg. Na, most tisztázzuk egy kicsit.
1. A zsarolás - vegyük a legelején. Felvilágosítom a kedves újságjrókat, hogy 2014-re vezethető vissza az ügy, amikor is a kovászna megyei Balázsi T. egy fotózásra való bejutásért cserében valóban orális gyönyört nyújtott... ez az igazság. Mitagadás? Sőt mitöbb, a perverziói(nk) kielégítéseként közös megegyezés alapján erről készült egy videófelvétel.
2. Idén, július közepén egy eléggé agresszív szócsata közepette, amikor nagyon súlyos módon fenyegettük egymást, igenis megfenyegettem, hogy ha nem fejezi be, akkor közzéteszem a videót az interneten. De hangsúlyozom: ez nem zsarolás! Ez fenyegetés. És nem szexért cserébe... ez baromság!
3. Ha a Székely Hírmondó, és pár Igazság-lovag újságíró azt szorgalmazza, hogy az "áldozataim" jelentkezzenek a rendőrségen, és ezt támogatom! Hangsúlyozom: támogatom. szeretnék végre tisztán látni. Jöjjenek, vállalják a nevüket, és ne névtelenül, az árnyékból mocskolódjanak.
4. Amennyiben ez a cikk reális tényeket közölne, úgy gondolom, hogy a kedves szerkesztő vállalná a nevét a cikk végén, így még az is hiányzik.
5. Szeretném tisztázni, hogy a Székely Hírmondó főszerkesztőjének, Kocsis Károlynak személyes problémája van velem, mert a Hírmondónál dolgozva, nem voltam hajlandó játszani az aljas játékait. Ez 2010 óta zajlik. Azóta próbál lejáratni.
6. Végül: úgy gondolom hogy ha a Székely Hírmondó állításai igazak volnának, (ami amúgy is már ellentmondásos, ugyanis egyik cikkben horribilis összegekkel vádol engem, másik cikkben pedig 100 euró alatti összegekkel...) akkor ebben az anyagilag nehéz világban, senki sem várna karban tett kézzel 2-3-4 vagy talán ennél is több évet a törlesztésre, ha valóbban tartoznék neki...főként, hogy a lakcímem, és elérhetőségeim is publikusak.

Konklúzió. Megfenyegettem egy személyt. Így van. tévedtem, és vállalom érte a következményeket. De a többi csak aljas Hírmondó féle handa-banda!

Szép szavak...

"Nem hatnak meg már a szép szavak" - olvastam tegnap attól az embertől, aki mindent jelentett nekem. Elgondolkodtam. Egyetlen dologhoz értek. A szavakhoz. Ahhoz, hogy beszéljek, írjak. Ahhoz, hogy esetenként más helyett beszéljek, ahhoz, hogy közönséghez beszéljek, ahhoz, hogy kimondjam, vagy leírjam azt amit gondolok, érzek. Legyen az mély érzelmektől dúsítva, vagy humorral fűszerezve. Úgy érzem erre születtem. Ehhez értek...azaz értettem.

Felnyílt a szemem. Valóban nem hatnak a szavaim azokra, akik fontosak. Mert nem értek hozzá. Egy idegent jobban megérint a mondandóm, mint azt akinek mondanám. Ez kellemetlen, mert 2002 november 7-e óta, amikor először színpadra álltam egy kedves barátommal, azt hittem jó úton megyek előre. Azt hittem, hogy megtaláltam azt, amire születtem, amit szívvel, lélekkel, és akarattal tudok csinálni. Rengeteg mindenbe belevágtam életemben, de semmihez sem volt elég akaraterőm, csak ehhez. De úgy látszik potyára.

13 év kellett elteljen ahhoz, hogy valaki a szemembe merje mondani, és ezért hálás vagyok.

Lehet, hogy ma labilisabb vagyok lelkileg, hiszen július 4.-e nekem fájdalmas nap. 2001-ben, július 4.-én veszítettem el az első nagymamámat. 16 éves suhanc voltam, akit nagyon megviselt a halála. Ezért mai napig érzékenyen érint ez a nap. És mindig meghatódom, ha látom egy-egy családban, hogy milyen más, amikor még élnek a nagyszülők...

Ma több okból is könnyes szemmel ébredtem, de erőt vettem magamon, és döntöttem. Hallja ezt ország-világ, nem szégyenlem: Bevallom, belátom, hogy nem értek ahhoz, amit csinálok, és végleg abbahagyom. Az elvállalt munkáimat (esküvők, előadások) befejezem, de újabbakat nem vállalok.

Volt már ilyen próbálkozásom, hogy félbehagyjak mindennel...de ott motoszkált bennem a tudat, hogy mégis kell csinálnom. Ez most megváltozott.

Köszönöm mindenkinek, hogy eddig kitartottak mellettem, mától új életet kezdek.

Minden jót Nektek!

Elfogult lennék? Velem van a baj?

Kedves barátaim, és nem-barátaim!

Rögtön a bejegyzés elején szeretném tisztázni, hogy hiszek Istenben, tiszteletben tartok minden vallást, és hiszem azt, hogy mindegy hogy Allah, Buddha, Jehova vagy egyéb nevű istenekhez imádkozunk, a lényeg a hit. Hinni és bízni a Teremtőben, mindegy mi a neve.

Így gondolom én. De vannak, akik nem így gondolják.Vannak akik tíz körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy "az egy igaz Istenüknek" a nevét milliószor kimondják.

Vegyük sorjában:

Múlt héten egy sajnálatos eseményen kellett jelen lennem. Egy temetésen. Egy hozzám közel álló személy hozzátartozóját temették, tiszteletben tartva az elhunyt vallását-hitét, ezért Jehova tanúi tartották a gyász-szertartást.

Első problémám a prédikátor személyével, beszédstílusával és szókincsével volt. Illetve annak hiányával. Úgy gondolom, ha valaki bármilyen szónoklatra készül, ne szedett-vedett improvizációval álljon a tömeg elé. De még ez is elfogadható lett volna. Aztán egy másik testvér vette át az "elnöklést" ahogy ezt ők felkonferálták (?)...és itt kezdődött az igazi helytelen beszéd, vagy hibás szóhasználat. Ez a muki, véééégig hallotak-nak nevezte a halottakat, kb. 45-50 másodpercenként használva a szót. És kb. ugyanilyen sűrűséggel használva a "Jehova Isten" kifejezést is...az "egy igaz Isten" nevét...

De ha valóban ez lenne a Mindenható neve... és valóban a Jehova tanúi lenne az igaz-vallás... akkor máris tökön szúrhatják magukat... hiszen koptatják, és fölöslegesen használják az Úr nevét... (Tíz parancsolat - harmadik parancsolata: Isten nevét hiába fel ne vedd!)

Na, de ez még mindig nem a csúcs. Az, hogy Jehova Isten a paradicsomba várja a hallotakat ez csak nyelvbotlás, vagy figyelmetlenség, vagy tudatlanság. De az, hogy a koporsó sírbabehelyezése után, a gyászoló család és a gyászoló hozzátartozók iránti tisztelet hiányában, a szégyent félretéve így szólni: "Kedves gyászoló gyülekezet, ha esetleg otthon szeretnék Jehova Isten szavait tovább tanulmányozni, akkor kattintsanak a www.jw.org honlapra." - na ez nem nyelvbotlás, nem tudatlanság, ez egy kib*szott nagy bunkóság!